2012. február 29., szerda

Amit nem szavaztam meg magamnak...

Nem nagyon szoktam az univerzum által rám mért mindenféle magánéleti sérelmemről írni, de most megteszem...magam sem tudom miért, sokat gondolkodtam rajta...még az is lehet, hogy pár nap múlva leveszem...de most mégis megosztom veletek a dolgot...

Szóval pár napja nagyon megbántottak. Nyilván olyan akinek semmi oka nem volt rá...de tényleg! Csak az események sodrában megfeledkezett magán kívül mindenről... persze nem is akarta, hogy kiderüljön a dolog, de kiderült.. És most én emiatt elég rosszul vagyok. 

Azt gondolom elég sok szarral megküzdöttem már, de mindig rádöbbenek, hogy azzal tudok a leginkább semmit sem kezdeni, amihez igazából semmi közöm nincs. 
Értem ezt úgy, hogy ha elmennek a szeretteim, ha évet kell ismételnem, akkor ezt egész jól elnyunnyogom magamban és feldolgozom. De máig élesen emlékszem az ilyen és ehhez hasonló sérelmekre, amiket igazából én nem szavaztam meg magamnak...Elég nekem az a problémamennyiség ami úgy alapból van. Egyáltalában véve nem volt szándékomban mások marhasága miatt kicsit sem megzuhanni... Mégis ez van most... Mondanom sem kell, hogy nem tetszik a program különösképpen... Nem jó csalódni az emberekben.

2012. február 26., vasárnap

Szokatlan...

Bár nem szoktam ilyet postolni, de mondjuk úgy, hogy gyűlölöm 2012-őt... Úgy velejéig, rohadtul...és ezt most jobb, ha nem folytatom, mert nem a világgá kürtölés a megoldás, de most csak ez jutott az eszembe...a facebookon kívül, amit leszavaztam... Elvégre ez az én blogom... még ha nem is mindig szórakoztató.

Ja, meg a Lilly Allen szám:

2012. január 26., csütörtök

Mert referálni illik...

Az elmúlt másfél hónap, mint a vizsgaidőszakok legtöbbje a következő fogalmak körül zajlott:

- mikor mész?
- hány napot tanultál rá?
- kinél voltál?
- mit húztál?
- MEGVAN? (mert az tök mindegy, hogy hányas....2-es fölött csak marketing van, mondaná Puffancs)

Nos, jelentem : nincs meg....Részleteket és bosszúságokat, a tanulságokkal együtt majd később és személyesen, akivel csak lehet...és bárhol...

Ha jó marketinges lennék, azt mondanám, hogy annyira szeretem Pécset és Pécs is annyira szeret engem, hogy maradok még egy évet :) és így nektek is még 1 év esélyetek van meglátogatni kultúrfalván...

Azért, hogy a mundér becsületét is védjem, meg az igazsághoz is hozzá tartozik, hogy az anat, szövet, meg a kisebbek megvannak, így viszem tovább az évet...a biokém meg az élettan pedig nagyon szeretné, hogy iszonyatosan megtanuljam....lelkem rajta ,hogy  így lesz... végül is csak 22 éve koptatok iskolapadot, az a plusz 1 már nemigen számít....