Y kromoszómás angyalok....

Az elmúlt pár napban a kis madárkalickánk lakója lett Gabika is, aki Juliának a barátja. Mivel már nagyon a végét húzzuk, nincs már minden nap lelkes főzés és a heti takarítások is megritkultak. De Gabika angyal mód, minden reggel, mire felébredek, rendbe vágja az előző nap felrobbantott konyhát, vásárol és tegnap főzött is nekünk. Most mondanám, hogy szarul érzem magam, amiért egy 24 éves fiú mosogat nálam, de be kell valljam, hogy nem. Ezen már túl vagyunk :)

Aztán vannak még olyan angyalok, akik feltöltik az embert energiával, legalábbis kísérletet tesznek ennek ügyében. Ők általában sorstársak, de akadnak egyéb illetőségű férfiemberek is, akik próbálnak mindenféle majdnem elkallódó lélekdarabot fenntartani bennünk chaten-telefonon-smsben-mindenhogyan, itthon és otthonról egyaránt. 

Klaudiának angyala, aki a legjobb barátja is egyben, lejött a Klau szüleivel és saját készítésű tortát csinált neki (a piskótát is ő sütötte) valamint hozott agyserkentő "gandzsát" is, amit szorgosan iszunk egy ideje már. Hát én majdnem elolvadtam, amikor egy 201cm magas fiú megjelent egy 28cm-es tortaformával a kezében...még azt is megbocsájtottam neki, hogy "lekezitcsókolomozott"....

Szóval vannak körülöttünk főnyeremény-férfiak, na.....

Legalja...

Hát kérem szépen, a mai napot hivatalosan is kihirdetem a mélypont napjának...annyira, hogy lehet indítványozni is fogom, hogy 06.24.-e legyen a mélypont világnapja. Az optimizmus, mint olyan már nincs benne a szótáramban... Mértéktelenül elkeserít, hogy a kettesekért tanulok, és imádkozom. És az is, hogy augusztusban is nagy valószínűséggel tanulni kell majd, mert ezt a maradék kettőt én most szerintem nem fogom tudni összehozni. Lemerült bennem a duracel nyuszi. És tudom, hogy most jönni fognak a "tarts ki" meg "meglesz az", meg "drukkolunk-szeretünk" kommentek...de asszem most rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan fasza csaj, mint azt képzelem. De szerencsés vagyok, mert anyukám mint tudjuk így is szeret...

1 hét....

C

Hát nem jött össze a dolog, úgyhogy jöhetek vissza csüt. este, hogy pénteken megírjam újra a kémiát, így a hagyományokhoz híven a C vizsgát. Ennyit arról, hogy pénteken délelőtt már a VOLT-on leszünk...

p.s: Már nem számolom a napokat...

Zulu van meg Uff

B

Ma nincs poszt, mert holnap fény derül arra, hogy ebben a félévben átmegyek-e kémiából a B vizsgán, vagy a hagyományaimhoz híven C lesz belőle :) Drukkoljatok nagyon, mert nagyon szar időpontok vannak utána és Katika nem szeretne visszajönni augusztusban is....

7 nap...

Vakar....vakar...

Egy átlagos éjszaka kezdődött az egész, még a vizsgaidőszak elején... Egy pók bemászott az ágyamba és heves küzdelmet vívott a combjaimmal, amiben elbukott ugyan a szentem, de utolsó csepp erejéig küzdhetett, ugyanis 4 nem elhanyagolható méretű pókharapással és egy halott pókkal ébredtem reggel. Aznap kezdetét vette a vakarózás-mániám. Először természetesen a pókharapásokat vakargattam el, aminek következtében a belső combom kissé úgy fest, mintha oda nyomnám el a cigit.... De itt nem álltunk meg, minden éjszaka arra ébredek, hogy vakargatom magam itt-ott. 

Már kiporszívóztam az ágyat és kimostam az összes ágyneműt, hátha lakik benne valaki aki kapargatásra késztet....de nem. A tusfürdőm, és minden kencém biokozmetikum és már arra is ráfanyalodtam, hogy kenegessem magam. De sem az aloe-verás  csodazselé, sem a körömvirág nem segít, én kitartóan hántom magam. A helyzet már annyira eldurvult, hogy épp az imént fedeztem fel, hogy megint sikerült véraláfutásosra vakarni a bal combomat. Persze egy ideje sejtem már, hogy ez pszichés és el fog múlni, de kínomban már azon röhögünk egy ideje, hogy csendben rohadok. Gondolom ez nem hangzik túl jól :) 

Mondjuk tavaly meg az volt a stressz-levezető, hogy éjszakánként úgy szorítottam  a kezem, hogy körmeim nyoma reggel még 1 órán keresztül látható volt a tenyeremen, amiben egyébként nem nagyon maradt vér...

Ma már tudom, hogy az egy kicsit jobb opció...

Kissé káros az egészségemre az egyetem, de már csak 8 nap remélhetőleg és visszakapom Budapestet, meg titeket, és ti is visszakaptok egy leamortizált rövid hajú, itt-ott foltos lányt...aki én leszek, de majd ráírom a homlokomra, hogy tutira megismerjetek :) 

Ma 1 éve...

Pontosan 1 évvel ezelőtt egy lány lépett ki egy csepeli iskola kapuján, magassarkúban, fekete kiskosztümben a ki tudja hányadik fizika érettségije után... azt hiszem már sejtitek kiről lehet szó. Akkor még szegénykém azt sem tudta, hogy érdemes volt-e az államvizsga és a szakdolgozat mellé még 2 érettségivel is szórakoztatnia magát. Csak kocsiban ült és nem állt meg Siófokig. Furcsa űrt érzett a lelkében, szinte a lelkiismeret furdalás hiányát, hogy nem kell tanulni, mert már vége van a vesszőfutásnak....

Bár azóta nagyon sok minden történt, de még mindig emlékszem rá, és arra az 1 hónapra is, amíg ki nem derült, hogy fog alakulni az életem. Szerintem ebben az évben sírtam a legtöbbet, pedig alapvetően nem nagyon szoktam... hát ez a poszt ilyen lett...kicsit nyálas, kicsit szentimentális, de az enyém :)

És a visszaszámlálás is megkezdődött : 9 nap 

A poszttalanság vége...

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, bár pörgött-forgott itt az élet és mindenféle látogatónk is érkezett, hogy megnézze a kis madárházunk lakóit, de ezekről majd még beszámolok, megígérem!!! 

Ugyan a blogon nem osztottam meg, de gondolom tudtátok, hogy nem nagyon mentek a dolgok a házunk táján ami a vizsgaügyeket illeti, mert főzni pl. még mindig jó tudok :)

De...de....de...de.... ma a legesleg aranyosabb, kedvesebb és jóképűbb vizsgáztató KETTEST adott anatómiából, aminek annyira örülünk, hogy sejehaj :) Szóval lehet mégis befejezem az első évet, ahogy azt elvárja a szakvezetés :)

Azért az ellendrukkereknek üzenem, hogy nagyon ügyesek voltak eddig...majdnem volt nagy kétségbeesés :)