System error

A múltkori pozitív post után, szerdán kitört rajtam a "depi". Amikor beléptem az éjszakai anat. gyakra, kitört belőlem a zokogás, noha a ruhatárosnak még bizonygattam, hogy milyen jól vagyok...

Hiába, félévente előjön ez is. Semmi extra kiváltó oka nem volt, csak a sok pici jó mellett van sok pici rossz is...mit tagadjam. Konkrétan az volt a ponton az "i", hogy úgy döntöttem én nem tudom megtanulni az anatot, majd amikor már majdnem meggyőztem magam, hogy mégis, akkor megláttam egy terhes csajszit és eszembe jutott a Deszti... meg, hogy nem láttam pocakkal csak egyszer....amiből könnyen levezettem, hogy a Boriékkal sem tudtam találkozni, pedig hoztak ajándékot is a kenguruföldről.....és innen már csak egy lépés volt hogy számba vegyem: lassan meg sem fogtok ismerni az utcán... és egyébként is egyedül fogok meghalni.... meg a "másik szakmámat" is el fogom felejteni, és a végén imádkozni fogok, hogy a Nini asszisztense lehessek..... és indult is a brühühüüüü....szip-szip-szip.......brühühhühüüüüü....szip-szip.....

Szerencsére Klau kirángatott a teremből és kiröhögött....a jó értelemben (innen is köszi).
Aztán ittam egy pohár bort (na, nem a gyak. alatt) vettem amarettós csokit a Lidliben, amivel együtt le is mondtam arról, hogy az Andrisék esküvőjére bele fogom tudni magam rakni a kiszemelt ruhába.... és ma már minden kicsit jobb volt.... bár nem zárom ki a lehetőségét, hogy lesz még ilyen, de addig is megpróbálom kerülni a terhes nőket, akik ilyen furcsa érzelmi lavinát indukálnak bennem....

Hajtós

Durva időket élünk mostanság...folyamatában zéházunk..lassan be is költözünk a suliba....holnap például este fél7-8-ig pótoljuk az ünnep miatt elmaradt anatómia gyakorlatot, miközben ma este 6-7-ig bioszt írtunk. Öröm és boldogság volt, mondanom sem kell.

Egyszerűen marha gyorsan mennek a hetek, és már azt számoljuk, hogy miből hogyan fogunk vizsgázni, miközben tisztán emlékszem a riadt kis testemre, ahogy vártam, hogy kiderüljön átmentem-e kémiából vagy sem. Ráadásul én a síelés miatt elég csúnyán indítottam anat/szövettanból, most igyekszem pótolni....a jövő heti zéhán kiderül, hogy ment-e.

DE hozzátenném: bármennyire is rottyon vagyunk néha, és ma az is előfordult, hogy főzés helyett kaját rendeltünk (tudom, hogy durva, de tényleg) azért valahol nagyon jó.

Lehet, hogy most (így két pohár "post-zéhá" bor után) kicsit szentimentális vagyok, de egészen mindennapi dolgokat kezdtem el értékelni... például, hogy van egy kis tankörünk Klaudiával és Jujuval,...... hogy tök jó volt ma átbeszélni az überokos Janival az izmokat, a Bálinttal-Petivel a bioszt, .......arról nem is beszélve, hogy már pár huncut mosoly is elhagyta a szememet-számat...ééés ráadásul, ma egy kartárs nem hitte el, hogy nem 90-ben születtem!

A le-és felutazások nagyon viccesen telnek, Dorinának hála áptudétek vagyunk a pletykákból, és már mind a két oldalon ismernek minket Pakson a benzinkutaknál.

Ezek pici dolgok, tudom én...de így kevésbé élem meg rosszul, hogy nem vagyok a fővárosban, hogy alig látom Anyukát meg titeket, és, hogy meg sem tudom mondani felújították-e már az Astoria-Deák tér vonzáskörzetét.

Így összességében csak annyit mondanék: I love Pécs :)

Gondolkodós....

Kicsit gondolkodóba estem...most nem akarom fényezni magam meg ilyesmi, de elég sok lett hirtelen az oldalmegnyitások száma, és más sokadszor szembesülök azzal, hogy olyanok olvassák a szívecskés-blogot akikről nem is gondoltam soha, hogy érdekli a vicces-sírós kis életem mindenféle szösszenete.... Ami persze nem baj, SŐT! tökre hízik a májam, hogy hallom vissza az ilyesmit, de sokszor elgondolkodom, hogy ha most ezt meg azt postolom ami a fejemben van, akkor az sülhet-e el rosszul.

Viszont úgy érzem, hogy nem elég pontosan meghatározott a célcsoport és ennek megfelelően nem elég célzottak az postok sem. Így fordulhatott elő az is, ugyebár hogy a Loboval való szakításról olyan emberek nem tudtak, akiknek szerintem a második napon kellett volna.... (és akik ebből a sorból tudták meg a hírt, azoktól sorry :)

Szóval nem tudom mit csináljak?? Jöhetnek az ötletek! Mert annyira ismertek már, hogy néha úúúúgy kibeszélnék ezt-azt :)

p.s:
Többen aggódtatok, de jól vagyok...nagyon jól :) -még akkor is, ha valaki visszamondja

Cicakalandok 1

Talán megtévesztő lehet a cím, de most elsősorban nem rólam lesz szó, hanem Szusiról és Ziziről, a cicáinkról....

A történet valahol ott kezdődött, hogy ők velünk éltek az Üllői néven futó giganto-lakásban társbérlőként. Aztán szeptemberben felszámoltuk a lakást és mindenki ment máshova (én ugye Pécsre). A cica költöztetést azonban elügyetlenkedtük és mire meglett volna a megoldás, már hidegebbre fordult az idő és az állatorvos felvilágosított, hogy nem lévén téli bundázatuk, ne nagyon költöztessük őket télen kertes házba, ha nem akarjuk kinyírni őket. Így hát cicuék mostanáig csöveztek a 110nm-es üllőin, és kaptak ott napi szobaszervízes ellátást.

De hát eljött a szép idő, és ugye nekem is pár éve a kedvenc hobbim a költözködés, meg Csillagnak is az, tehát adódik, hogy a macskáinkat is cígöljük. (ezt még sosem írtam le, így kell?)

Az akció napjára 03. 13.-ai napot szemeltem ki, és előtte alaposan fel is készültem rá. Elolvastam a blogokat, beszéltem állatorvossal, bevásároltam a fressnapfban, szereztem macskaszállítót, sofőrt is, hogy én ülhessek hátul velük, megbeszéltem velük mi fog történni...stb....és közben rettegtem mint egy első-gyermekes szülő, hogy mi lesz majd velük az "érdi-vadonban".

A költöztetés maga eseménytelenül zajlott: macskacucc összepakol, macskák taxiba vágása, kocsikázás Érdre, közben nyugtató duruzsolás, hogy :mindenrendbenlesz....

Meg is érkeztünk, kivettem őket, bemutattam nekik a helyet, kaptak enni, méregették a terepet 1x1 méteres körben és közben kiolvastam a kérdést a szemükből, hogy: mi a francot keresünk itt????

Nagy gond azért nem volt...ettek meg ittak is.... és most jön a DE

.....ma reggel anyuka aki kint van a papánál, már az engedett déli időpont előtt ébreszt, hogy jóóó lenne, ha kijönnék, mert van egy kis gond a macskákkal. Mivel anyuka annyira nem szereti a macskákat, kissé megrémített az aggódása.

Kimentem....és ott találtam a Szusit, aki bebújt a kiszuperált hűtő hátába és csak a farka lógott ki, miközben láthatóan remegett....a Zizukám kissé jobb állapotban pedig ült előtte és őrizte a "bátor" testvérét. 20 percembe telt mire kijött a hangomra és annak ellenére, hogy gyilkolt a szemeivel, az ijedtsége mégis győzött és örült "anyunak". Aztán valami megijesztette és vissza....

Több se kellett nekem, elővettem a titkos fegyvert, hogy megvesztegessem: TONHAL. Kiraktam a tálkába...Zizi egyből rá is ugrik....Szusi halált megvető bátorsággal kifarolt a hűtőből és lapos-kúszásban megközelítette az 1m-re lévő lakomáját. Nem nagyon cicózott, és a szájba vesz-nyel taktikát követve rágás nélkül tolta be a tonhalat majd vissza a hűtő mögé.

Ekkor taktikát váltottam és én is odakucorodtam mellé a Zizivel és csak simogattam a hűtőből kilógó részeit. (nem volt sok). Meg dumáltam hozzájuk. Közben cigiztem meg kávéztam, mintha minden rendben lenne. Aztán kiügyeskedtem az én bátor dögömet a hűtőből aki mind a 20 karmát belém vájva kapaszkodott és bújt meg remegett....azt hittem elsírom magam.

Mintegy 2 órát még kucorogtunk együtt, aztán a Zizi megunta a parázást és elment egészen a terasz lépcsőjéig... a Szusi pedig 20 perc ötölés-hatolás után követte, de csak úgy ha én is ott lépkedtem mellette és közben simogattam. Röpke 3 óra után így lemerészkedtek a lépcsőn....mondanom sem kell, hogy mennyire dagadt a szívem a büszkeségtől, hogy milyen elképesztően hősies macskákat neveltünk fel....

Anyuka és lányok...

Zanzás poszt lesz, sorry érte...ezt dobta a gép

Nem tudom ti szoktatok-e a barátaitokkal és az anyukátokkal/szüleitekkel sörözgetni all together, de mi szoktunk. Anyuka hihetetlen népszerűségnek örvend a nini-csillag körben ami egészen addig fokozódott, hogy minden héten vele nyomtuk az éjszakázást....még a szimplába is eljött egyszer.
Ezt persze a közönség néha nem bírta hova tenni, és volt olyan, hogy azt hitték : még nem vagyok 18 és gardedámmal járok szórakozni....

De nehogy azt higgyétek ez ciki volt, mert épp az a két svéd fiú akik ezt hitték, az este nagy részét aztán velünk röhögték végig, miközben a mamme óhaját lesték, hogy most épp akar-e mogyorót a sör mellé, vagy nem.... mert ő, a feledhető angoltudása mellett is istenien megértette magát a svéd fiatalemberekkel. Annyira, hogy amikor anyuka távozott, a csávó csak ennyit kérdezett : CAN I GET A HUG??

De anyuka és a lányok kapcsolata nem csak a szórakozásra terjed ki...a múltkor amikor hazajöttem még kabátban voltam, de már sorolta, hogy kivel mi történt a héten....
Fenn is akadt a szemem amikor közölte, hogy a Csillag akkor ma jön haza és jövő héten költözik...
Cat:-HOVA??
Anyuka:- Hát Bécsbe, most mit nem értesz??
Cat: - ez most komoly?
Anyuka:- persze, hogy komoly...már többször beszéltem vele...megy ki (fintorgok)
De majd este elmeséli amikor találkozunk.. (nyííílván)

Este találkoztunk is...Csillag tényleg kiment Bécsbe.... és blogot is indított: http://eletbecsett.blogspot.com címmel. Mondjuk a névválasztáson én is röhögtem :) Olvassátok őt is....

Mert nőnek lenni....

Egészen megható dolog történt ma....én legalábbis kicsit meghatódtam tőle, de lehet, hogy ezt a kor teszi :)

Szóval a fiúk ma minden tanárnőt és a csoport hölgyeményeit is meglepték nőnapra. Végig is puszilgattuk egymást, két sorfalat alkotva végigcsúsztunk egymáson mint egy membrán két oldala laterális mozgással:)

Nagyon tetszett...

Amiért érdemes hazajönni és amiért nem....

Ebben az évben az a szerencsétlen dolog fordult elő velem, hogy az 5. héten, pont az anat zh hetében mentünk el síelni.... arra már utaltam, hogy az anat intézet mennyire híres a rugalmasságáról... így hát kénytelen voltam egy szomorú csütörtök délután a Ráchel által kijavított (immáron tökéletes) alpesi alaptartásomat levezényelni a hegyről, bevágni a mamme kocsijába és 3 országot átszelve eljutni Pécsre, hogy megküzdjek legalább az egyesért (a rendszeres olvasók értik, hogy egyébként nullást kaptam volna-a szerk.)


A zh-t inkább hagyjuk, hogy hogyan sikerült mert még fortyogok egy kicsit magamban....akkor jobb lesz belőle a poszt :)

Annyit azért jelentek, hogy valószínűleg ugyanott lennék, ha egész héten jártam volna "bádolni" a többiekkel és nem csak egy vöröslencsét és pár salátát raktam volna össze vacsorára..... persze ezek helyett én min. pszeudo-tanultam, vagy tanultam... minden este. Tényleg! Mert egy hülye vagyok.


De jövőre nem az anat. héten megyünk síelni, az biztos....meg az is, hogy szétáztatom magam és megiszom egy hordónyi glüvájnt :)