2010. szeptember 29., szerda

Hogyan hízzunk 30 nap alatt...

Most mit mondjak...jól tartom magam...nagyon....
A kis kamrámban ott sorakoznak az alapanyagok: gabonák, magok, tészták, lisztek, sütis cuccok és barátaik. A hűtőmben egy rakat zöldség, a mélyhűtőmben saját készítésű csoki, és persze egy másik rakat hibernált zöldség. És ezekből minden nap születik valami étel is. Van, hogy más ebédre és más vacsorára is.

A gond azonban nem itt kezdődik. A baj ugyanis a kezemmel van. Egyszerűen nem tud 1 személyre főzni. Nem ismeri az olyan mennyiséget, hogy 5dkg, fél pohár, 2db...
Hozzá van szokva, hogy min. 2 (az is nehezen ment neki) de inkább 3-4 embert etessen. Ami nem is véletlen, hiszen mióta elköltöztem anyukától, mindig akadt kinek főzni. (Kresz, Koli, Üllői, Lobó)
De most csak én vagyok, és ha rendes a kezem velem, akkor csak 2 adagot készít, de volt már, hogy 4 sikerült neki.... És ugye ha két adag van, akkor abból elfogy másfél ebédre/vacsorára és utána jön a kanáleffektus... Mert mi a fenét csináljak egy fél adag kajával, lefagyasztani kevés, a következő etetésre kevés.... így hát a kezem a számmal egyetértésben fog egy kanalat és sunyi módon rájár a maradékra amíg az el nem fogy.

Hát így kerekedik ki az ember vegán módra :)

2010. szeptember 25., szombat

Nespresso- what else?!

Lobó telefonál: gyere be értem kutúrfalváról hazafele menet anyádhoz, mert meg kell szerelnem a laptopját és kint leszek nála

Cat :gyere le a Sasadiig, nem akarok kerülni

L: nem megyek, gyere be!
C: nem igaz, hogy nem tudsz lejönni, jó bemegyek... (telefon lecsap)

Pár óra múlva:

Begördülök a ház elé dúlva-fúlva, a kapu résnyire nyitva, berongyolok...
Ott guggol az én Édesanyám és a Lobó egy hungarocell fal mögött, előttem egy stokedlin valami nagy doboz... Meglepetés!

Meglepődés, de még mennyire!

És íme Ő a konyhám legújabb tagja, akire Gizim az übermixer is okkal féltékeny.

Mostantól tehát a gatyámat is kávékapszulára költhetem, de esküszöm megéri, annyira finom!
Viszont egyben a mindenkori velem kapcsolatban felmerülő ajándékproblémák is megoldottak: kávékapszula!!!!


http://www.youtube.com/watch?v=_6V0Rhi_RI0


Ja, és George Clooney is ilyet iszik ám, a nagyon vicces reklám szerint, amit nem tudok beilleszteni valamiért, de nézzétek meg - tényleg humoros:)

Nyílt levél!

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy egy átlagos hazautazós-tanulós estéből ilyen szuper szülinapi buli varázsolódott. Tényleg nem sejtettem semmit, hála Lobónak aki remekül hozta mindazt amit tud. :)Mind a két helyszínen remekül éreztem magam, a vegán tortás kínzásért bocsánat-bár hősiesen megettétek, a reform cuki jól leszerepelt... többet ilyen nem lesz, maradnak az én csúnya, de finom sütijeim!
Szóval tényleg köszönöm, hogy nem felejtettétek el a kutúrfalvára teleportált kis lelkemet!

2010. szeptember 23., csütörtök

Alteregóm

Már a Sotén kezdődött... Akadt ott egy másik Lőrincz Kati is... együtt kezdtük az egyetemet, csak Ő orvostanhallgatóként, és együtt is diplomáztunk le. Az ősidőkben, amikor még a wiwes profilunk nem tartalmazott fényképet sokszor össze is kevertek minket. Aztán a fényképes megjelenés ezt megoldotta, lévén, hogy Kati egy nagyon szép, vékony szőke lány. Nagyon humoros dolgokat nem okozott a névrokonság, tudtunk egymásról, néha jókat beszélgettünk és legalább az ő neve mindig eszembe jutott, de kb. ennyi....

És akkor jött a Pote... Ülök egy szabadon választható tárgyon (hogyan vizsgázzunk molekuláris sejtbiológiából), a tanár hangosan olvassa a katalógust... én következem: Lőrincz Katalin... erre velem egyszerre megszólal egy lány: ... itt vagyok....
Nagy röhögés, értetlenül néző tanár, mi meg keressük egymást, hogy hol is van a másik.
Így lettünk Lőrincz Kati "1" és Lőrincz Kati "2". Szerencsére neki van második neve is, így Ő a Nórás Lőrincz Kati.

Tegnap ugyanerre az órára késve érkezvén a tanári letolás után, kérdezi a nevem a katalógus miatt. Mondom neki, Lőrincz Kati...az egyik. Röhögés...
Óra után persze összefutottunk a wc-ben Nórás Lőrincz Katival, ahol kiderült, hogy nevünk mellett nem csak a bioritmusunk egyezik, hanem más is:
  • Ő is vegetáriánus (no, nem vegán, tojást eszik, de ez se rossz :) )... Eléggé meg is lepődtek a gólytábor szervezői amikor egymás után két ugyanolyan nevű lány telefonált, hogy tudnak-e etetni minket. Szegényt le is tolták, hogy most miért telefonál másodszor, már felírták a nevét... (de hát az ugye én voltam!) Egyébként meg tényleg ki a franc gondolná, hogy egy 200 fős táborba lekerül 2 Lőrincz Kati és mind a kettő vega.
  • Ő is fizikával jött, ő se ért a kémiához...így egy másik szabadon választható tárgyra, a gyógykémiára már együtt mentünk.
  • Továbbá Ő is barna szemű, barna hajú, az előadáson az első sorban ül, mint én, és csak azért nem vagyunk egy csoportban (itt névsor szerint osztják be a csoportokat), mert a dékánis csaj átrakta egy másikba, mondván, hogy ez így nem lesz jó :)
Pedig vicces lett volna szerintem!

2010. szeptember 21., kedd

Pécsi vendéglátás 1.

A múlt héten Lobó lejött kultúrfalura Bálint barátjával. Így hát Juju barátnőmmel meg a fiúkkal nekivágtunk a pécsi éjszakának. Első állomásunk egy egyetemisták által kedvelt szórakozóhely volt, ahol ugyan mértek csapolt edelweiss-t, viszont egy idő után minimál-techot kezdtek üvöltetni, ezért menekülőre fogtuk. Lévén, hogy a társaság éhes volt, elindultunk egy másik ismert helyre, ahol méteres betűkkel ki volt írva, hogy ÉTTEREM.
Hát itt értetlenül néztek ránk, hogy miért is akarunk itt enni, amikor 2 éve nincs is konyhájuk felírat ide vagy oda (no comment).
Tanácstalanságunk kezelése végett Lobó kifelé menet megkérdezte a biztonsági őr kollégát, hogy hol lehet a közelben enni valamit. Az őr közölte, hogy gyroson kívül másra ne számítsunk.
Ezt hallva a mellettünk sétáló rendkívül intelligens lány hangosan kommentálta a következőket:

-Hülye ez, ilyenkor étterembe akar menni... (fél 11 volt- a szerk.)

Na, nekem se kellett több és közöltem vele, hogy van olyan város, ahol 11-kor még lehet enni étteremben.
Erre a lány felvilágosított, hogy az maximum Budapest...

Mire én: Téééényleg? Nem mondod!


Egyébként a gyros-os is megér egy postot, de azt majd legközelebb :)

2010. szeptember 19., vasárnap

A stréber...

Péntek reggel: felriadok, úri~ten, 08.40 van... 9-től kémia előadás... be kell menni, így is tök hülye vagyok kémiából, legalább ragadjon valami rám a koszon kívül az előadásokon.

Rohanós öltözködés, fogkrémes száj, rohamléptek...

Az egyetemhez érvén zsörtölődés az üres parkoló látványa miatt- persze, bezzeg a tanárok nem jönnek be pénteken- na szép...
A bejáratnál sem cigizik senki - tutira mindenki előadáson van, csak én kések el (mint általában)...
Belépek az aulába...egy teremtett lélek sincs sehol... na, ekkor sanda gyanúm támadt, hogy itt valami nagyon nincs rendjén... ezt csak megerősítette, hogy ziháló kis testemre igen érdekesen nézett a portás kolléga!
Ránézek hát az órára.. sokkol a látvány: hétóratízperc (07.10) ... hosszú káromkodás...még hosszabb röhögőgörcs, hogy hogy a francba tudom én a 06.40-et 08.40-nek nézni és egyébként is, mi a francot keresek itt ilyenkor!! Azt hiszem veszek egy rendes vekkert!

2010. szeptember 18., szombat

Blogindító

Hát sziasztok!

Tudom, jellemző rám, hogy sokszor eltűnök az ismerőseim életéből. Most, hogy legtöbbetektől 230km-re költöztem, talán még bonyolultabb lesz a helyzet. Ezért született meg ez a blog, hogy ha eszetekbe jutok, de nem veszem fel a telefont, (és ugye a visszahívás sem az erősségem), akkor is tudjátok, hogy élek és szeretlek titeket. De tényleg!!!