2010. december 23., csütörtök

Pisilni tilos...

Egy kis pesti sztori:

Történt, hogy nagyon régi és megbízható mosógép barátunk, aki velem kb. egykorú (igen, a minimat) kicsit jobban meg lett pakolva a kelleténél és örömében olyat táncolt,hogy abba a WC kollégát is be akarta vonni, aki viszont rögzítve lévén a talapzathoz ennek annyira nem örült....
Nos, mi se, mert a WC kolléga szolidan folyni kezdett... Bőszen hívtunk is szerelőt szegényemhez, aki orvosolta a problémánkat, viszont az alkalmazott 21. századi ragasztó technológiája megkövetelte, hogy ne érje víz a ragasztást 24 órán keresztül....

Preventív okok miatt így rápakoltam mindenfélét, hogy még véletlenül se lehessen használni. Viszont pisilni ugye kell... otthon pedig nem lehet.... ezért én háromszor mentem le a kis törzshelyünkre "kávét inni", mert nem mertem megmondani, hogy valójában miért is járok ennyiszer... persze a kávétól még többet kellett... pluszban még arra is rájöttem, hogy ha nem lehet WC-re menni, akkor az embernek még jobban kell, akkor is amikor valójában nem kéne...

A probléma aztán reggel vált fajsúlyossá, ezt nem részletezném, de Lobo ravasz logikájának köszönhetően rájött, hogy a portás is biztos jár valahová... Így kiderült, hogy remek fűtött WC van a pincében. Legközelebb nem öltözöm fel és iszom 3 kávét a clubban, az tuti....

2010. december 10., péntek

Az én anti-aging módszerem

Annyira ismertek már, hogy tudhassátok most nem kencékről lesz szó...így a fiúk is bátran továbbolvashatnak :)

Van egy mondás, miszerint: a fiatalság fiatalon tart... és ez valóban igaz!
Tegnap döbbentem rá, amikor a csoport-karácsony volt (nem röhög!). Azt tudni kell, hogy szuper a csoportom... eddig azt hiszem a legjobb társaság akikkel valaha is iskolába jártam. (itt kérnék elnézést mindenkitől akit ez rosszul érint, mert voltunk már csoporttársak) Nagyon szeretem őket, és azt hiszem ők is szeretnek engem. Kicsit féltem attól, hogy lesz-e generációs szakadék, de nincs.
18 évesekkel lenni nagyon jó dolog! Persze néha mosolygok a problémáikon, de cserébe legalább fiatalon tartanak. Lehet velük röhögni mindenféle marhaságon, lehet velük inni, táncolni, tanulni, szidni a rendszert, stb... Mindezeket egész máshogy mint a másik két generációs sávval, amikhez a barátok nagy része tartozik.
Szóval arra bíztatok mindenkit, hogy szerezzen be magának pár 18 éves barátot és dobjátok ki a níveát meg a garnier cuccokat a kukába. Nem fogjátok megbánni! :)

2010. december 3., péntek

Bukjatok le kérlek!!!!

Már egy ideje gondolkodom rajta, de eddig nem mertem megkérdezni, de most már nem bírom tovább....Hiába, gyenge vagyok!
Szóval az van, hogy a blogon van egy statisztika rovat, amiben ugyan IP cím alapján nem, de ország alapján azonosítható, hogy honnan olvasnak a világból. Van pár ország, amit értek és tudom is, hogy kik követik onnan online kis életemet. Van pár olyan is, amit sejtegetek... De a következő országokra ötletem sincs, pedig rendszeresen van onnan olvasó.

Ezek a következők:

- Csehország (akárki vagy, ha jössz haza hozz sört légyszíves :))
- Amerika (erre mondjuk azért van tippem, de nem olyan erős)
- Anglia (innen is jól jönne ám pár dolog :))
- Spanyolország
- Svájc
- Írország
- Luxemburg

Légyszi buktassátok le magatokat (privátban is akár), mert annyira furdalja az oldalamat és hizlalja a májamat, hogy az már egészségtelen.

Ja, és éljen a Fenyő, aki már tudja milyen 35-nek lenni!! meg puszi mindenkinek!

2010. november 28., vasárnap

Hajsza

Elindult a vizsgaidőszakra való tanulás... Ezt fűszerezte, hogy a Nini és a Lobó lelátogatott a falura tanulgatni+szórakozgatni kicsit. Közben szegény Juliát (akinek rövid u-val kell írnia a nevét) folyamatosan kínzom a molsejtel... Életemben előszőr ugyanis már a vizsgaidőszak első napján elmegyek vizsgázni! Ezért hát szoros beosztással tanulunk, amiből persze naponta újratervezés van...
Remélem nem fogja feladni a velem való tanulást, mert annyira megnyugtató, hogy van itt is valaki akivel mindent lehet csinálni. Szegénykém már alaposan képzett mindenkinek a nevéből-életéből-párkapcsolatából meg mindenéből. Kicsit olyan mint a Dumdum, aki végig forgatta velem a Spicsek esküvői filmet és már minden sztorit tudott, csak épp a Spicsekéket nem ismerné meg az utcán :)

Azt hiszem most jött el a: "nagyon hiányoztok basszus" korszak.... Főleg, hogy látom Anita leánybúcsújának a képeit, amiről kénytelen voltam lemaradni, pedig úgy fest ezzel a bulival lett kipipálva az idei évi "nagggyon jó buli volt" projekt...

Sebaj, ha minden jól megy a január nagy részét otthon töltöm! Mindenki reszkessen!!

2010. november 23., kedd

Latin

Tudom-tudom nem írtam egy ideje.... de azért azt bevallom, hogy többen reklamáltatok ami nagyon jól esett. Még olyanok is szóltak, hogy vessek már egy posztot, akikről nem is gondoltam, hogy olvassák a blogot.

Íme egy friss esemény:

Hát az úgy kezdődött, hogy tegnap megtudtam, hogy MA latin zéhát írunk. Így jár az aki nem oly buzgó, hogy naponta nézegesse az ETR-t és még azt is letiltotta, hogy kiküldje a mailboxába az értesítőket, mert elég azt a napi 30-50 mailt olvasni.....
Kéne hát a latin könyv, ami rejtélyes módon eltűnt... nem tudom hogyan, az összes könyvemet tematizálva egy helyen tartom, de a latin elszökött...
Sebaj, kolléga aki nem aznap ír kölcsönadja. Persze én ki se nyitom, a könyvet, bioszt tanulok helyette, de a lelkiismeretemnek kell az alibi... (ezt nem tudom kinőni)

Mondanom sem kell, hogy rettenetesen felkészülve mentem el zéházni... és nem is ment olyan rosszul :)

Jövök utána haza és tervezgetem, hogy miket főzzek mostanság, főleg, hogy a hétvégén lent maradunk és még vendégjárás is lesz nálam. Nyúlok a konyhában a szakácskönyveim után és mi akad a kezembe??? Igen, a szökevény latin könyv... neki is biztos bejönnek a vegán receptek! Ötletem sincs hogy került oda, de most már maradhat is ott igazából :)

2010. november 12., péntek

Prága és a nagy találkozás

És vala Prága, ami nagyon jó volt! Egy konferenciára sikerült kijutnom a Magyar Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság Ifjúsági tagozata jóvoltából. A várost nem nagyon láttam, mert szorgosan látogattam az előadásokat, este pedig szorgosan söröztünk :) További sztorikat személyesen!

A falura való visszatérés meglepően jó volt, már kezdem úgy érezni, hogy pécsi csajszi vagyok. Ebből némileg kizökkentett, hogy Júliával a sparban kitörő röhögésbe fulladoztunk, amikor a biztonsági őr a hentes nőcinek fennhangon mesélte, hogy : "és éppen elhaladtam a rendőrlámpánál, amikor..." Hiába, ezt a rendőrlámpa dolgot nem tudjuk megemészteni mi pestiek!

De talán ami a legjobb volt a héten, hogy valaki visszatért az életembe! Bogival még hajdanán együtt jártunk biosz+fizika tanárhoz. Őt felvették akkor Pécsre, engem meg a sotéra, és utána megszakadt a barátságunk, pedig addig állandóan együtt voltunk. Egy hete pedig szembetalálkoztunk az utcán, és ő fel is ismert, csak én bambultam el, de nagyon...még üvöltött is utánam, hogy HAJNIII (mert ő így hív), de én nem reagáltam.... mondjuk nem is nagyon hallgatok a Hajnira :) De a fészbuk ismét bizonyított, felkutatott engem, így össze is ültünk a Paulusban, ami nagyon szuper volt! Igazi megismételt nagy találkozás! Szeretem az ilyesmit :)

2010. november 5., péntek

Finálé

Leendő Dr. Koczka Júlia és teljes családja közreműködésének köszönhetően a zakó révbe ért és már együtt lóg a társaival. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki részt vett a projektben :)
Holnap utazik ki velem Prágába, ami ugyan nem a pécsi életem, de majd azért beszámolok róla!

Jó hétvégét mindenkinek!

2010. november 2., kedd

kosztüm round 2

Éreztem én, hogy elhamarkodott dolog boldogan postolni, hogy ha két városból is ugyan, valamint a méretbonyodalom ellenére, de már az első próbálkozásra összehozok egy kosztümöt... mondanom sem kell nem így lett...

Történt ugyanis, hogy felszabadultan megyek be Júliával a pécsi (mostmárleírom) Orsay-be, hogy itt Pécsett megvegyem a kosztüm másik felét. Erre az eladó csaj lerak elém egy blúzt és egy MELLÉNYT!
-Mondom neki hogy ez nem stimmel, mi zakóért jöttünk, nem mellényért
- Erre a csaj: nem, mi mellényért jöttünk.
- Én: nem, nem azért jöttünk, mert azt már megvettem Pesten, pont azért telefonáltunk a pesti üzletből, hogy itt van-e ZAKÓ és ing, mert ha nincs, akkor nem veszem meg Pesten a nadrágot és a mellénykét!
- Csaj: hát pedig nekik nincs zakójuk
- Én: jó, akkor én most felpróbálom az inget, te meg légyszi hívd körbe az összes boltot, hátha van valahol, mert nem tudok mit kezdeni egy fél kosztümmel...

Próbálom az inget miközben jön egy másik eladó csaj és közli, hogy telefonáltak, de nincs sehol zakó! Na, ekkor a második lábon kihordott infarktusom közepette kértem a panaszkönyvet...

Odajárulok hát a kasszához, magyarázom a másik csajnak, hogy az inget megveszem, de nem nagyon értem, hogy hogyan lehet összekeverni egy mellényt egy zakóval. Vagy ha valaki ilyen suta, ne dolgozzon ruhaüzletben! A másik csajnak, aki feltehetően az üzletvezető volt, ekkor kezdett összeállni a kép, hogy én tulajdonképpen nem egy hisztis , hanem egy szerencsétlen vásárló vagyok, és, hogy a kollegina ezt nagyon elb****ta.

Már a kezemben volt a toll, hogy leírom a sérelmeim, mire azt mondja a másik csaj, hogy ő még felhívja Székesfehérvárt is, hátha ott van. Nagy szemekkel néztem, mert ezek szerint a sutábbiknak még az se ment, hogy ténylegesen felhívja a boltokat (hiába kértem), ha már olyan nagyon ügyes volt....

És csodák csodája Fehérváron újra felcsillant a remény...van zakó és még 34-es is! Juli egyből hevesen magyarázta, hogy anyukája ott dolgozik, rakják el, majd anyuka elmegy érte! :)

Úgyhogy most tessék drukkolni, hogy a 4. üzletből és a 3. városból végre meglegyen az a zakó, különben kinyírom azt a suta lányt, az tuti :)

Miért hasznos ha valaki pécsi (is) - kosztüm round 1

Történt, hogy kosztümproblémáim adódtak.
Konkrétan: kellett egy nadrágkosztüm téli verzióban amiben nem fagynak meg a csülkeim/virgácsaim. Tudván, hogy nekem vásárolni konfekcióméretet maga a tragédia, de legalább 3 felvonásban, bevontam Ninit és a Mamát is, hátha szerencsét hoznak. Végül is hoztak, mert találtunk egy szemrevaló darabot, DE... a nadrágból, a blézerből és az ingből 34-es kell, a mellénykéből meg 36-os (én sem értem!).

Ez azonban nem derült ki első helyen, ahol csak a mellény volt méretben, ezért mondtuk az eladó lánynak, hogy keressen a nadrágon kívül mindenből 36-ot a többi üzletben, majd összevadásszuk őket. Meglepetésemre átnavigált minket egy másik bev. központba azzal, hogy ott egy helyen minden nekem kellő méret van! Öröm és boldogság.... DE

Átrepültünk hát a másik boltba, ahol a próba közben kiderült, hogy jó tipp volt a 36, de mégse....kell a kisebb a blézerből és az ingből is. De ekkor már a kosztüm fele (nadrág +mellényke) a megfelelő méretben volt a kezemben.

Nos, ezzel az eladó lánnyal is végighívattuk a boltokat, immár a tutira jó mérettel, hogy találjon 34-es blézert és blúzt. Elcsigázott arccal jött vissza, hogy az összes budapesti üzletet végighívta, de nincs sehol sem :(
Erre én mondom neki : hívd fel a pécsieket légyszi...
Néz rám nagy kerek szemekkel, hogy ki az a marha aki 230 km-et autózik egy fél kosztümért....
Persze gyorsan hozzátettem, hogy: kicsit pécsi is vagyok

És csodák csodája nekik volt méret, és a lány meg is győzte őket, hogy rakják el keddig, mert a felét most megveszem, a másik feléért meg megyek kedden Pécsen.

Nájsz :)

2010. október 28., csütörtök

Lájkolom :)


Így túl a felén az év felének, illene kicsit írnom arról is, hogy milyen is itt nekem!
Az a helyzet, hogy jó!!!
A lakásom nagyon szép és még GUR603-nak is van kuckója a teremgarázsban (bár tegnap kicsit befejeltünk egy oszlopot :))

Az egyetemet nagyon élvezem, minden reggel 8-ra (na, jó 8.03-ra) bent vagyok és vadul jegyzetelek az első sorban. A csoport is rendben van, nagyon aranyosak, jó velük és jó pár emberrel a csoporton kívül is jóban vagyok (még olyan is akad aki olvassa a blogot....).

Julikámmal minden megmérettetés után megjutalmazzuk magunkat egy kis sör-saláta-sültkrumpli szenthármassal az egyetlen helyen ahova járunk. Elképesztő módon már a 3. alkalommal tudták, hogy mik az extráink és mosolyogva szolgálnak ki. A salátát szó nélkül vegánosítják, a sörbe kerül citrom kérés nélkül is, és a krumpli helye is az asztal közepén van, hogy mind a ketten csemegézhessünk egyszerre.
Álljon is itt a leendő törzshelyünk neve, had reklámozzam kicsit: PAULUS

A lokalizációs problémáim is kezdenek megoldódni, egyre kevesebbet kérdezem, hogy jó helyen vagyok-e. Mondjuk itt olyan nagy eltévedést nem lehet produkálni, hogy pl. rossz HÉV-re szállsz fel, ......és ez higgyétek el nagyon megnyugtató tud lenni. Azt hiszem megértettem, hogy a vidékieknek miért az az első dolga Pesten, hogy megtanulja a metróútvonalat... :)

Szóval jó itt az élet, és ha bárkinek kedve támadna lejönni szívesen látom!!

p.s: és most indulunk Pestre, 4 teljes napra :)

2010. október 26., kedd

Felháborodva!

Ezúton is felhatalmazok mindenkit, hogy ha szerencsés módom elvégzem ezt a sulit és betegekkel fogok foglalkozni... :) akkor, ha esetleg nem mutatkoznék be, akár egyetlenegy betegemnek is és/vagy nem magyaráznám el azt, hogy mi van vele, akkor válogatott eszközökkel kínozzatok meg légyszíves!

UFF

2010. október 20., szerda

Fura...

Több éves pápai-győri-celldömölki illetőségű barátokkal való együttélésem alatt sok szót tanultam meg amit Pesten sosem hallottam. Ilyen pl.: cicege, bere, csicsedli, borga

De hát új város, új szavak...

Első tanulság:

Történt még pécsivé lényegülésem elején, hogy útbaigazítást kértem, mire a hölgy készségesen mondta, hogy menjek előre sokat majd a villanyrendőr után forduljak balra, ott lesz amit keresek...
Először fel sem tűnt mit mondott, csak amikor tanácstalan lettem, hogy jó helyen vagyok-e, akkor esett le, hogy a villanyrendőr az vajon mi? Illetve remélem, hogy egyenlő a közlekedési lámpával!!

Megtaláltam a megfelelő utcát, megyek fel a tanáromhoz és kérdem tőle, hogy ő hogy hívja a lámpákat az utakon. Válasz: rendőrlámpa.....

Na ekkor elröhögtem magam, és cinikusan megkérdeztem, hogy ti tééééényleg villanyrendőrnek illetve rendőrlámpának hívjátok a közlekedési lámpát???
Mire ő: Miért, ti hogy hívjátok??
Én: hát...csak lámpának!! Tudod, csak így egyszerűen : a lámpa után balra....

Második tanulság:

Még kiheverni se volt időm a lámpás sztorit, másnap reggel Julival előadás után odajön alteregóm, és kérdi, hogy van-e nálunk tixo???

-Julival egyszerre: az mi?
-Alteregóm: hát tixó (és húzogatja az ujját)
-Julival egyszerre: az micsoda?
-Alteregóm: olyan ragasztó....
-Julival egyszerre: szóval cellux!



2010. október 15., péntek

72!

Mindenkinek szeretnék gratulálni, nagyon ügyesen drukkoltatok, a kémia 72% lett!
Igen, így már nagy valószínűséggel meglesz az első félévem!
Az ellendrukkereknek ezúton is üzenem, hogy erősítsék a tábort, mert a mellettem állók támogatása kiemelkedő. Ha az élet úgy hozza majd, hogy átveszem egyszer ezt a diplomát, akkor abba egy rakat ember neve kéne, hogy szerepeljen majd az enyém mellett...ezt köszönöm mindenkinek, igyekszem hozni amit tudok!

2010. október 13., szerda

Ez van....

Először azt gondoltam, hogy ide csupa vicces-mókás dolgot fogok csak írni. De ez nem lenne igaz... Álljon hát itt a következő:

Ma utolért az első kiakadás...
  • mert messze vagyok
  • lemaradok mindenről
  • és egyébként is...

2010. október 12., kedd

Férfiak és szinek

Kémia gyakorlaton történt a minap:
A bemutató kísérletet figyeltük aminek kb. az volt a lényege, hogy lángfestés alatt a különböző anyagoknak más színű lesz a lángja. Mellettem állt Jani, aki nagyon kedves és aranyos, nem mellesleg pedig ő az über-kémiaguru :)

Mondja a Jani:
- Figyelj Cat, ez a láng most fakózöld lesz.... (figyeltem- szerintem nem lett se fakó, se zöld, de többen látták, hogy igen)

Következő anyagnál:
- Cat, ez most téglavörös lesz

Következőnél:
- Ez fakóibolya....

Amikor a bíborvörösre került a sor, már felvont szemöldökkel kérdeztem, hogy te tényleg tudod, hogy melyik a bíbor és melyik a téglavörös????
Mire Jani mondta, hogy igen...

Gondoltam, na most megfogom a srácot és huncut mosollyal kérdeztem tőle:
Te Jani, a padlizsán milyen színű???
Ezt még tudta, de az ekrünél azért bebukott a szentem és a mályvát nem is kérdeztem :)

Gonosz nők!


P.S:
Megírtuk a kémiát!! Remélem ügyesen drukkoltatok, majd be is számolok róla, ha megtudom az eredményt

2010. október 6., szerda

A kémia para

Hát eltelt egy hónap....Ideje számot vetni a pécsi életemről és paráimról...

Először is nagyon nem bonyolult. Folyamatosan zéhák, tételek, előadások, gyakorlatok és szemináriumok bűvöletében élem a mindennapjaimat amit állandó jelleggel beárnyékol a KÉMIA para. Ugyanis utólért, így 27 évesen az a tantárgy amit eddigi tanulmányaim során mindig ügyesem elkerültem vagy ő engem. Most viszont itt van és leveri rajtam a gimnáziumi évek alatti mellőzöttséget.... Hurrá!
Nincs mentség, hiába vagyok én a fizikás csaj, a kémiát ez nem érdekli...az viszont igen, hogy meglegyenek a zéhák, különben búcsút inthetek a következő félévnek még mielőtt belekezdtem volna.

Persze én sem vagyok rest, és egész kis hadsereget építettem magam köré segítségül. Szereztem magántanárt, aki először megrettent kicsit a fejemben uralkodó űrről, de mostanra már jövök fel mint a talajvíz és kapom az elismerő pillantásokat.
A heti rendszeres kis-zéhákra rendületlenül tanulok (meg is van az összes), sőt még lefelé az autóban is kémiakurzust tartanak nekem a velem utazók, valamint a cigarettára szánt pillanatokban is sűrűn esik ki a számból, hogy : "Lehet, hogy hülyeséget fogok kérdezni, de azt nem értem a kémiában, hogy......"

Szóval legújabb élettársam nagyon intenzíven jelen van az életemben, és az, hogy én mennyire vagyok jelen Mr. Kémia életében, majd kiderül hétfőn, amikor megírjuk az első NAGYZÉHÁT....
Úgyhogy drukkoljatok ezerrel, mert ha gond lesz és nem lesz meg a félév, akkor januártól felváltva lesz szükségem mindenki vállára, hogy kibőghessem azt, hogy Mr. Kémia, hogyan törte össze a szívem.... De az ilyenekben már úgyis rutinosak vagytok, nemdebár?

2010. október 1., péntek

Pontgyüjtő mánia

Kicsit úgy érzem, hogy az egyetemen a tanárokon eluralkodott a pontrendszer fetisizmus.

Vegyük például a molsejt, anyakönyvi nevén a molekuláris sejtbiológiát. Szóval ha bejársz minden órára, azért adnak 5 pontot. Egy évben 3 kistesztet írunk, amit átlagolnak, így ebből max. 10 pont nyerhető......na de!... az év végén írunk egy nagytesztet amiért 100 pontot kaphat az ember gyereke. Így összesen 115 pontot lehet szerezni egy évben. Na, és ha ennek a 80%-a megvan (92 pont), akkor adnak egy megajánlott 5-öst. Pofonegyszerű, nem?

Persze a kémia rendszere, sem marad el, mert ott egyből egy felmérővel kezdtek, amit ha valaki jól megírt, akkor nem kell bejárnia az alap órára.
De ez még csak a kezdet volt.... Hamar kiderült ugyanis, hogy minden órán írunk egy picizéhát amiért egy pont jár. Részpontot nem lehet szerezni, vagy megvan a zéhá vagy nincs. Na, ebből írunk 12-őt, de csak 10-et kell kötelezően megírni, amiből min. 7 pontot kell összevarázsolni, hogy aláírják a félévet. Persze ehhez még az is kell, hogy a két évközi számolós nagyteszteken min. 30%-ot összehozzon az ember. Utána már egyenes az út, hogy megírhasd a max. 87 pontos kollokviumot és összeszámolgassák, hogy az évközben gyűjtött pontocskákból és a kollokviumiból mennyit rakott össze a hallgató, aki addigra már fejben összeadás olimpiájára is benevezhetne.

2010. szeptember 29., szerda

Hogyan hízzunk 30 nap alatt...

Most mit mondjak...jól tartom magam...nagyon....
A kis kamrámban ott sorakoznak az alapanyagok: gabonák, magok, tészták, lisztek, sütis cuccok és barátaik. A hűtőmben egy rakat zöldség, a mélyhűtőmben saját készítésű csoki, és persze egy másik rakat hibernált zöldség. És ezekből minden nap születik valami étel is. Van, hogy más ebédre és más vacsorára is.

A gond azonban nem itt kezdődik. A baj ugyanis a kezemmel van. Egyszerűen nem tud 1 személyre főzni. Nem ismeri az olyan mennyiséget, hogy 5dkg, fél pohár, 2db...
Hozzá van szokva, hogy min. 2 (az is nehezen ment neki) de inkább 3-4 embert etessen. Ami nem is véletlen, hiszen mióta elköltöztem anyukától, mindig akadt kinek főzni. (Kresz, Koli, Üllői, Lobó)
De most csak én vagyok, és ha rendes a kezem velem, akkor csak 2 adagot készít, de volt már, hogy 4 sikerült neki.... És ugye ha két adag van, akkor abból elfogy másfél ebédre/vacsorára és utána jön a kanáleffektus... Mert mi a fenét csináljak egy fél adag kajával, lefagyasztani kevés, a következő etetésre kevés.... így hát a kezem a számmal egyetértésben fog egy kanalat és sunyi módon rájár a maradékra amíg az el nem fogy.

Hát így kerekedik ki az ember vegán módra :)

2010. szeptember 25., szombat

Nespresso- what else?!

Lobó telefonál: gyere be értem kutúrfalváról hazafele menet anyádhoz, mert meg kell szerelnem a laptopját és kint leszek nála

Cat :gyere le a Sasadiig, nem akarok kerülni

L: nem megyek, gyere be!
C: nem igaz, hogy nem tudsz lejönni, jó bemegyek... (telefon lecsap)

Pár óra múlva:

Begördülök a ház elé dúlva-fúlva, a kapu résnyire nyitva, berongyolok...
Ott guggol az én Édesanyám és a Lobó egy hungarocell fal mögött, előttem egy stokedlin valami nagy doboz... Meglepetés!

Meglepődés, de még mennyire!

És íme Ő a konyhám legújabb tagja, akire Gizim az übermixer is okkal féltékeny.

Mostantól tehát a gatyámat is kávékapszulára költhetem, de esküszöm megéri, annyira finom!
Viszont egyben a mindenkori velem kapcsolatban felmerülő ajándékproblémák is megoldottak: kávékapszula!!!!


http://www.youtube.com/watch?v=_6V0Rhi_RI0


Ja, és George Clooney is ilyet iszik ám, a nagyon vicces reklám szerint, amit nem tudok beilleszteni valamiért, de nézzétek meg - tényleg humoros:)

Nyílt levél!

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy egy átlagos hazautazós-tanulós estéből ilyen szuper szülinapi buli varázsolódott. Tényleg nem sejtettem semmit, hála Lobónak aki remekül hozta mindazt amit tud. :)Mind a két helyszínen remekül éreztem magam, a vegán tortás kínzásért bocsánat-bár hősiesen megettétek, a reform cuki jól leszerepelt... többet ilyen nem lesz, maradnak az én csúnya, de finom sütijeim!
Szóval tényleg köszönöm, hogy nem felejtettétek el a kutúrfalvára teleportált kis lelkemet!

2010. szeptember 23., csütörtök

Alteregóm

Már a Sotén kezdődött... Akadt ott egy másik Lőrincz Kati is... együtt kezdtük az egyetemet, csak Ő orvostanhallgatóként, és együtt is diplomáztunk le. Az ősidőkben, amikor még a wiwes profilunk nem tartalmazott fényképet sokszor össze is kevertek minket. Aztán a fényképes megjelenés ezt megoldotta, lévén, hogy Kati egy nagyon szép, vékony szőke lány. Nagyon humoros dolgokat nem okozott a névrokonság, tudtunk egymásról, néha jókat beszélgettünk és legalább az ő neve mindig eszembe jutott, de kb. ennyi....

És akkor jött a Pote... Ülök egy szabadon választható tárgyon (hogyan vizsgázzunk molekuláris sejtbiológiából), a tanár hangosan olvassa a katalógust... én következem: Lőrincz Katalin... erre velem egyszerre megszólal egy lány: ... itt vagyok....
Nagy röhögés, értetlenül néző tanár, mi meg keressük egymást, hogy hol is van a másik.
Így lettünk Lőrincz Kati "1" és Lőrincz Kati "2". Szerencsére neki van második neve is, így Ő a Nórás Lőrincz Kati.

Tegnap ugyanerre az órára késve érkezvén a tanári letolás után, kérdezi a nevem a katalógus miatt. Mondom neki, Lőrincz Kati...az egyik. Röhögés...
Óra után persze összefutottunk a wc-ben Nórás Lőrincz Katival, ahol kiderült, hogy nevünk mellett nem csak a bioritmusunk egyezik, hanem más is:
  • Ő is vegetáriánus (no, nem vegán, tojást eszik, de ez se rossz :) )... Eléggé meg is lepődtek a gólytábor szervezői amikor egymás után két ugyanolyan nevű lány telefonált, hogy tudnak-e etetni minket. Szegényt le is tolták, hogy most miért telefonál másodszor, már felírták a nevét... (de hát az ugye én voltam!) Egyébként meg tényleg ki a franc gondolná, hogy egy 200 fős táborba lekerül 2 Lőrincz Kati és mind a kettő vega.
  • Ő is fizikával jött, ő se ért a kémiához...így egy másik szabadon választható tárgyra, a gyógykémiára már együtt mentünk.
  • Továbbá Ő is barna szemű, barna hajú, az előadáson az első sorban ül, mint én, és csak azért nem vagyunk egy csoportban (itt névsor szerint osztják be a csoportokat), mert a dékánis csaj átrakta egy másikba, mondván, hogy ez így nem lesz jó :)
Pedig vicces lett volna szerintem!

2010. szeptember 21., kedd

Pécsi vendéglátás 1.

A múlt héten Lobó lejött kultúrfalura Bálint barátjával. Így hát Juju barátnőmmel meg a fiúkkal nekivágtunk a pécsi éjszakának. Első állomásunk egy egyetemisták által kedvelt szórakozóhely volt, ahol ugyan mértek csapolt edelweiss-t, viszont egy idő után minimál-techot kezdtek üvöltetni, ezért menekülőre fogtuk. Lévén, hogy a társaság éhes volt, elindultunk egy másik ismert helyre, ahol méteres betűkkel ki volt írva, hogy ÉTTEREM.
Hát itt értetlenül néztek ránk, hogy miért is akarunk itt enni, amikor 2 éve nincs is konyhájuk felírat ide vagy oda (no comment).
Tanácstalanságunk kezelése végett Lobó kifelé menet megkérdezte a biztonsági őr kollégát, hogy hol lehet a közelben enni valamit. Az őr közölte, hogy gyroson kívül másra ne számítsunk.
Ezt hallva a mellettünk sétáló rendkívül intelligens lány hangosan kommentálta a következőket:

-Hülye ez, ilyenkor étterembe akar menni... (fél 11 volt- a szerk.)

Na, nekem se kellett több és közöltem vele, hogy van olyan város, ahol 11-kor még lehet enni étteremben.
Erre a lány felvilágosított, hogy az maximum Budapest...

Mire én: Téééényleg? Nem mondod!


Egyébként a gyros-os is megér egy postot, de azt majd legközelebb :)

2010. szeptember 19., vasárnap

A stréber...

Péntek reggel: felriadok, úri~ten, 08.40 van... 9-től kémia előadás... be kell menni, így is tök hülye vagyok kémiából, legalább ragadjon valami rám a koszon kívül az előadásokon.

Rohanós öltözködés, fogkrémes száj, rohamléptek...

Az egyetemhez érvén zsörtölődés az üres parkoló látványa miatt- persze, bezzeg a tanárok nem jönnek be pénteken- na szép...
A bejáratnál sem cigizik senki - tutira mindenki előadáson van, csak én kések el (mint általában)...
Belépek az aulába...egy teremtett lélek sincs sehol... na, ekkor sanda gyanúm támadt, hogy itt valami nagyon nincs rendjén... ezt csak megerősítette, hogy ziháló kis testemre igen érdekesen nézett a portás kolléga!
Ránézek hát az órára.. sokkol a látvány: hétóratízperc (07.10) ... hosszú káromkodás...még hosszabb röhögőgörcs, hogy hogy a francba tudom én a 06.40-et 08.40-nek nézni és egyébként is, mi a francot keresek itt ilyenkor!! Azt hiszem veszek egy rendes vekkert!

2010. szeptember 18., szombat

Blogindító

Hát sziasztok!

Tudom, jellemző rám, hogy sokszor eltűnök az ismerőseim életéből. Most, hogy legtöbbetektől 230km-re költöztem, talán még bonyolultabb lesz a helyzet. Ezért született meg ez a blog, hogy ha eszetekbe jutok, de nem veszem fel a telefont, (és ugye a visszahívás sem az erősségem), akkor is tudjátok, hogy élek és szeretlek titeket. De tényleg!!!