Oktat az élet... már megszokhattam volna, de mégsem tettem... fogalmam sincs miért :)
Végül, a 3 közül a legnehezebbiken átmentem. Van miért hálásnak lenni! Leginkább nektek, akik bíztok bennem és "még akkor is szerettek, ha megbukom"...
Azt hiszem meghalt volna kicsit a lelkem, ha elbukom ezt a félévet. Szerencsére összejött. Azt hinné az ember, hogy ennyi vizsga után, nem visel meg annyira, ha valami nem jön össze. Hát, nálam ez máshogy van... A második bukás után annyit bőgtem, mint az államvizsga-szakdolgozat-felvételi árnyékolta idők alatt. Többet nem akarok... ezért ünnepélyesen megígérem magamnak és nektek is, hogy jobban fogok tanulni (nehogy a végén még elhagyjatok a sok rinyálás miatt).
És engedjétek meg, hogy a kedvenc Ottlik Géza idézetemmel zárjam az első félév blogbejegyzéseit, természetesen az Iskola a határon-ból :)
"semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors."
Végül, a 3 közül a legnehezebbiken átmentem. Van miért hálásnak lenni! Leginkább nektek, akik bíztok bennem és "még akkor is szerettek, ha megbukom"...
Azt hiszem meghalt volna kicsit a lelkem, ha elbukom ezt a félévet. Szerencsére összejött. Azt hinné az ember, hogy ennyi vizsga után, nem visel meg annyira, ha valami nem jön össze. Hát, nálam ez máshogy van... A második bukás után annyit bőgtem, mint az államvizsga-szakdolgozat-felvételi árnyékolta idők alatt. Többet nem akarok... ezért ünnepélyesen megígérem magamnak és nektek is, hogy jobban fogok tanulni (nehogy a végén még elhagyjatok a sok rinyálás miatt).
És engedjétek meg, hogy a kedvenc Ottlik Géza idézetemmel zárjam az első félév blogbejegyzéseit, természetesen az Iskola a határon-ból :)
"semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors."
