Ma nagyon vicces dolog történt...és mivel Deszti "majdnem-anyuka" még nem postolta, így én fogom előbb :)
Mivel mostanában Pesten vagyok és időm is van, kismama-szállítóvá lettem előléptetve, az elfoglalt egyetemista státuszomból... Felelősségteljes beosztás ez kérem szépen, hiszen a plusz másfél emberhez másfajta biztonságöv is dukál, mindamellett, hogy a megszokottnál is óvatosabban vezetem Artúrt. A Desztiben lakó törpével ennek ellenére a mai napig megállapításom szerint ambivalens volt a viszonyom, ami alatt azt kell érteni, hogy én marhára vigyázok rájuk, a törpe pedig ezt teljesen természetesnek veszi (hozzátenném, hogy az is :)) De ma megtört a jég és kimutatta az irántam érzett szimpátiáját :)
Éppen a CTG-n ücsörögtünk amikor is törpe elaludt, nem mutatván érdeklődést a vizsgálat iránt. Ami annyira nem jó ötlet, mert ébren kíváncsiak az ő szívritmusára és ha nem ébred meg, akkor beberregnek neki egy erre megfelelő eszközzel, amitől az anyukája igencsak tartott, ezért megpróbáltuk felébreszteni. Deszti nem meglepő módon Dreammel próbálkozott, de a törpe tovább aludt, cseppet sem törődve a progresszív metállal.....mire jöttem én a Hallelujah című számmal, amire felébredt szundink.....hát így lettünk mi örök barátok :)
