A költözés és az iternetelvonás viszontagságai

Röpke 2 és fél hónapos lakáskeresés után úgy döntöttünk, hogy kivesszük azt a kéglit, amit legelőször néztünk meg...vagyis kivettük volna, ha nem épp az orrunk előtt veszik ki.... Ekkor már kissé sürgetett az idő, ugyanis kb. 1 hetünk maradt másikat találni, lealkudni, szerződést átnézetni a hozzáértőkkel, tárgyalni és beköltözni...mindezt ugye Pécsett, távol a megszokott segítségtől. De mit nekünk ilyesmi...minden megoldható.

És bas***us, a két 20 éves lánnyal minden szkepticizmusom ellenére, de mindezt 6 nap alatt összehoztuk. Pedig 3 helyről költöztünk, és mindössze a mami versoja és egy pici lila micra állt a rendelkezésünkre... A franciaágy és a szekrények szállításánál úgy éreztem gondban leszünk, de simán behajtogattuk a mami kocsijába mind a 2x2 méterét, valamint még pár zsákot is bevágtunk mellé, no meg beültünk hárman... vicces volt. Persze gyűjtöttünk magunk köré pár dolgos férfi kezet, de villám gyorsan ment minden. 

Úgyhogy most édes-hármasban lakunk együtt Dorináal és Julival... és végre valahára az internet is beköttetett...hallelujah

Pakolás utáni etetés

Juli és a matrac már a kocsiban

Há'némmán csak nem egy poszt....

Igen-igen, tudom-tudom kissé elmaradtam a posztokkal, de végül is a fesztiválozások eseményei nem posztolható dolgok, már ha emlékszik rájuk az ember lánya :) 

Lényeg, hogy visszatértem a fővárosba és 1 heti non-stop pakolás és takarítás után beköltöztem Nikolett mellé a város szívébe. A party ugyan elmaradt a háborús állapot felszámolása és a teljes gázvezetékcsere miatt...plusz még a hűtőnk is rossz, így egyáltalán nem tudtam főzni ami valljuk be őszintén, komoly elkeseredésre adhat okot az esetemben. Aztán anyuka csodagarázsából előkerítettem a mini autóshűtőmet és elcsakliztam egy villanyrezsót is, így már teljes  a boldogság! Nagyon ötletesen a kicsi hűtőt a  nagynak a hasában helyeztem el, amiről persze mindig az jut eszembe, hogy Ariston (hűtő neve) várandós....amiről meg persze nyíííílván a Deszti és most már egy másik evilágra igyekvő baba is aki bővíti majd a síelők körét remélhetőleg :)

Na, ki-mikor ér rá???

Cicakalandok 1

Talán megtévesztő lehet a cím, de most elsősorban nem rólam lesz szó, hanem Szusiról és Ziziről, a cicáinkról....

A történet valahol ott kezdődött, hogy ők velünk éltek az Üllői néven futó giganto-lakásban társbérlőként. Aztán szeptemberben felszámoltuk a lakást és mindenki ment máshova (én ugye Pécsre). A cica költöztetést azonban elügyetlenkedtük és mire meglett volna a megoldás, már hidegebbre fordult az idő és az állatorvos felvilágosított, hogy nem lévén téli bundázatuk, ne nagyon költöztessük őket télen kertes házba, ha nem akarjuk kinyírni őket. Így hát cicuék mostanáig csöveztek a 110nm-es üllőin, és kaptak ott napi szobaszervízes ellátást.

De hát eljött a szép idő, és ugye nekem is pár éve a kedvenc hobbim a költözködés, meg Csillagnak is az, tehát adódik, hogy a macskáinkat is cígöljük. (ezt még sosem írtam le, így kell?)

Az akció napjára 03. 13.-ai napot szemeltem ki, és előtte alaposan fel is készültem rá. Elolvastam a blogokat, beszéltem állatorvossal, bevásároltam a fressnapfban, szereztem macskaszállítót, sofőrt is, hogy én ülhessek hátul velük, megbeszéltem velük mi fog történni...stb....és közben rettegtem mint egy első-gyermekes szülő, hogy mi lesz majd velük az "érdi-vadonban".

A költöztetés maga eseménytelenül zajlott: macskacucc összepakol, macskák taxiba vágása, kocsikázás Érdre, közben nyugtató duruzsolás, hogy :mindenrendbenlesz....

Meg is érkeztünk, kivettem őket, bemutattam nekik a helyet, kaptak enni, méregették a terepet 1x1 méteres körben és közben kiolvastam a kérdést a szemükből, hogy: mi a francot keresünk itt????

Nagy gond azért nem volt...ettek meg ittak is.... és most jön a DE

.....ma reggel anyuka aki kint van a papánál, már az engedett déli időpont előtt ébreszt, hogy jóóó lenne, ha kijönnék, mert van egy kis gond a macskákkal. Mivel anyuka annyira nem szereti a macskákat, kissé megrémített az aggódása.

Kimentem....és ott találtam a Szusit, aki bebújt a kiszuperált hűtő hátába és csak a farka lógott ki, miközben láthatóan remegett....a Zizukám kissé jobb állapotban pedig ült előtte és őrizte a "bátor" testvérét. 20 percembe telt mire kijött a hangomra és annak ellenére, hogy gyilkolt a szemeivel, az ijedtsége mégis győzött és örült "anyunak". Aztán valami megijesztette és vissza....

Több se kellett nekem, elővettem a titkos fegyvert, hogy megvesztegessem: TONHAL. Kiraktam a tálkába...Zizi egyből rá is ugrik....Szusi halált megvető bátorsággal kifarolt a hűtőből és lapos-kúszásban megközelítette az 1m-re lévő lakomáját. Nem nagyon cicózott, és a szájba vesz-nyel taktikát követve rágás nélkül tolta be a tonhalat majd vissza a hűtő mögé.

Ekkor taktikát váltottam és én is odakucorodtam mellé a Zizivel és csak simogattam a hűtőből kilógó részeit. (nem volt sok). Meg dumáltam hozzájuk. Közben cigiztem meg kávéztam, mintha minden rendben lenne. Aztán kiügyeskedtem az én bátor dögömet a hűtőből aki mind a 20 karmát belém vájva kapaszkodott és bújt meg remegett....azt hittem elsírom magam.

Mintegy 2 órát még kucorogtunk együtt, aztán a Zizi megunta a parázást és elment egészen a terasz lépcsőjéig... a Szusi pedig 20 perc ötölés-hatolás után követte, de csak úgy ha én is ott lépkedtem mellette és közben simogattam. Röpke 3 óra után így lemerészkedtek a lépcsőn....mondanom sem kell, hogy mennyire dagadt a szívem a büszkeségtől, hogy milyen elképesztően hősies macskákat neveltünk fel....