Praxis blog...

Olvasgatom néha a  praxis blogot... Biztos vagyok benne, hogy vannak eltúlzott történetek benn, de abban is, hogy egy csomó dolgot ki lehetett volna küszöbölni rendes orvos-beteg kommunikációval. De egyben nagyon-nagyon remélem azt is, hogy bármilyen ijedt-rosszindulatú-agresszív és akármilyen beteg kerül a kezem közé, akárkiként is kerülök vissza az egészségügybe újra, rólam soha nem fognak ilyeneket mondani.... Meg persze azt is remélem, hogy az eddigi betegeim sem mondtak... Igyekezni kell, meg alázatosnak lenni... ezt kéne tanítani, bármilyen is a helyzet itthon...

28...

Hát, mit mondjak a 28. életévem nem kezdődik valami fényesen, mégis jól vagyok. A telefonom meghalt, rám jött a frontos nagyon durva fejfájás. De szerencsére itt a Tomi, aki egész hétvégén bizonygatta, hogy milyen kár, hogy nem lesz velem a szülinapomon....aztán tegnap este rommá ázva becsengetett..... mert minden rosszban van valami jó :) 

Minden esetre most egy kicsit még nehezebb engem elérni...ami tudom, hogy eddig se volt oly egyszerű... na hajrá :)

1...

Ma egy éves a blog!
Reméljük 2 már nem lesz szegénykém :)

Ígérem többet fogok bele írni...

3/3

Nem, nem az ügyosztály...az egyébként is III/3, nem??

Szóval az első héten a suliban igazából nem történtek nagy dolgok...de sulin kívül annál inkább...

Mint minden hét, ez is a hétfővel kezdődött...nem jól......délben ugyanis jött egy sms, amiből azt bírtam leszűrni, hogy a pécsi lakásomból ki leszek rakva...

Aztán jött a kedd, amikor igazán ráeszméltem, hogy Julikám sorsa az egyetem egy hajszálon múlik, ugyanis, ha nem veszik át a szentemet államilag finanszírozottra, akkor bizony itt fog hagyni engem és az egyetemet is...

Végül a szerda hozta a legváratlanabb dolgot...Tomi ugyanis az utolsó pillanatban bejelentette, hogy felszáll a repülőre pénteken és visszamegy Amerikába....

Gondolom sejtitek, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Bár mindig a jobb periódusok után rosszabbak jönnek, de ez sok volt egyszerre. Rémítően sok... Titkon azt kívántam, hogy legalább a 3-ból 1 ne történjen meg...

Aztán megjött a főbérlőm és kiderült, hogy félreértetem a dolgot (3/1)... a Tomi meg lejött hozzám elbúcsúzni. Másnap bevittem 2 biokémia előadásra, az élettan gyakorlatot azonban sajnos ki kellett hagynia. És arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...esetleg a rettenetesen hosszú kémia előadás vagy a kihagyott élettan, de mire befejeztem a napot, meggondolta magát...és nem hagyja el sem az országot, sem engem.(3/2)

Ezek után valószínűleg rájöttök, hogy mit üvöltött Juli a telefonba amikor kijött a bizottsági megbeszélésről....HÁROMPERHÁROM...a világ tehát helyre állt...és még azt is értékelem, hogy megrezzent a negatív dolgok szellője, mert így még jobban a jó!!!!!

Visszatérés...

Egy cseppet sem elhamarkodva, tegnap éjféltájban megérkeztünk Pécsre. Sok változás egyenlőre nincs, az első nap nem telt valami fényesen, de reméljük holnapra egy szebbre ébredünk. Várakozásomnak megfelelően, úgy fest, hogy a másodév durvább lesz, mint az első, de erről majd év közben tudósítok :) 

Kicsit-nagyon fáj a szívem, a Pesten hagyott feleimért, és idén az a tudat sem vigasztal, hogy néha csütörtökön is felmehetünk, mert nyííííílván van gyakorlat pénteken délután.

Bár ugyan még a hónapokat sem érdemes számolni, de egyszer visszatérek Pestre is... addig is viszont abból főzünk ami itt van.

Élet pécsett második felvonás...becsöngettek...