3/3

Nem, nem az ügyosztály...az egyébként is III/3, nem??

Szóval az első héten a suliban igazából nem történtek nagy dolgok...de sulin kívül annál inkább...

Mint minden hét, ez is a hétfővel kezdődött...nem jól......délben ugyanis jött egy sms, amiből azt bírtam leszűrni, hogy a pécsi lakásomból ki leszek rakva...

Aztán jött a kedd, amikor igazán ráeszméltem, hogy Julikám sorsa az egyetem egy hajszálon múlik, ugyanis, ha nem veszik át a szentemet államilag finanszírozottra, akkor bizony itt fog hagyni engem és az egyetemet is...

Végül a szerda hozta a legváratlanabb dolgot...Tomi ugyanis az utolsó pillanatban bejelentette, hogy felszáll a repülőre pénteken és visszamegy Amerikába....

Gondolom sejtitek, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Bár mindig a jobb periódusok után rosszabbak jönnek, de ez sok volt egyszerre. Rémítően sok... Titkon azt kívántam, hogy legalább a 3-ból 1 ne történjen meg...

Aztán megjött a főbérlőm és kiderült, hogy félreértetem a dolgot (3/1)... a Tomi meg lejött hozzám elbúcsúzni. Másnap bevittem 2 biokémia előadásra, az élettan gyakorlatot azonban sajnos ki kellett hagynia. És arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...esetleg a rettenetesen hosszú kémia előadás vagy a kihagyott élettan, de mire befejeztem a napot, meggondolta magát...és nem hagyja el sem az országot, sem engem.(3/2)

Ezek után valószínűleg rájöttök, hogy mit üvöltött Juli a telefonba amikor kijött a bizottsági megbeszélésről....HÁROMPERHÁROM...a világ tehát helyre állt...és még azt is értékelem, hogy megrezzent a negatív dolgok szellője, mert így még jobban a jó!!!!!

Hajtós

Durva időket élünk mostanság...folyamatában zéházunk..lassan be is költözünk a suliba....holnap például este fél7-8-ig pótoljuk az ünnep miatt elmaradt anatómia gyakorlatot, miközben ma este 6-7-ig bioszt írtunk. Öröm és boldogság volt, mondanom sem kell.

Egyszerűen marha gyorsan mennek a hetek, és már azt számoljuk, hogy miből hogyan fogunk vizsgázni, miközben tisztán emlékszem a riadt kis testemre, ahogy vártam, hogy kiderüljön átmentem-e kémiából vagy sem. Ráadásul én a síelés miatt elég csúnyán indítottam anat/szövettanból, most igyekszem pótolni....a jövő heti zéhán kiderül, hogy ment-e.

DE hozzátenném: bármennyire is rottyon vagyunk néha, és ma az is előfordult, hogy főzés helyett kaját rendeltünk (tudom, hogy durva, de tényleg) azért valahol nagyon jó.

Lehet, hogy most (így két pohár "post-zéhá" bor után) kicsit szentimentális vagyok, de egészen mindennapi dolgokat kezdtem el értékelni... például, hogy van egy kis tankörünk Klaudiával és Jujuval,...... hogy tök jó volt ma átbeszélni az überokos Janival az izmokat, a Bálinttal-Petivel a bioszt, .......arról nem is beszélve, hogy már pár huncut mosoly is elhagyta a szememet-számat...ééés ráadásul, ma egy kartárs nem hitte el, hogy nem 90-ben születtem!

A le-és felutazások nagyon viccesen telnek, Dorinának hála áptudétek vagyunk a pletykákból, és már mind a két oldalon ismernek minket Pakson a benzinkutaknál.

Ezek pici dolgok, tudom én...de így kevésbé élem meg rosszul, hogy nem vagyok a fővárosban, hogy alig látom Anyukát meg titeket, és, hogy meg sem tudom mondani felújították-e már az Astoria-Deák tér vonzáskörzetét.

Így összességében csak annyit mondanék: I love Pécs :)

Gondolkodós....

Kicsit gondolkodóba estem...most nem akarom fényezni magam meg ilyesmi, de elég sok lett hirtelen az oldalmegnyitások száma, és más sokadszor szembesülök azzal, hogy olyanok olvassák a szívecskés-blogot akikről nem is gondoltam soha, hogy érdekli a vicces-sírós kis életem mindenféle szösszenete.... Ami persze nem baj, SŐT! tökre hízik a májam, hogy hallom vissza az ilyesmit, de sokszor elgondolkodom, hogy ha most ezt meg azt postolom ami a fejemben van, akkor az sülhet-e el rosszul.

Viszont úgy érzem, hogy nem elég pontosan meghatározott a célcsoport és ennek megfelelően nem elég célzottak az postok sem. Így fordulhatott elő az is, ugyebár hogy a Loboval való szakításról olyan emberek nem tudtak, akiknek szerintem a második napon kellett volna.... (és akik ebből a sorból tudták meg a hírt, azoktól sorry :)

Szóval nem tudom mit csináljak?? Jöhetnek az ötletek! Mert annyira ismertek már, hogy néha úúúúgy kibeszélnék ezt-azt :)

p.s:
Többen aggódtatok, de jól vagyok...nagyon jól :) -még akkor is, ha valaki visszamondja