Olvasgatom néha a praxis blogot... Biztos vagyok benne, hogy vannak eltúlzott történetek benn, de abban is, hogy egy csomó dolgot ki lehetett volna küszöbölni rendes orvos-beteg kommunikációval. De egyben nagyon-nagyon remélem azt is, hogy bármilyen ijedt-rosszindulatú-agresszív és akármilyen beteg kerül a kezem közé, akárkiként is kerülök vissza az egészségügybe újra, rólam soha nem fognak ilyeneket mondani.... Meg persze azt is remélem, hogy az eddigi betegeim sem mondtak... Igyekezni kell, meg alázatosnak lenni... ezt kéne tanítani, bármilyen is a helyzet itthon...
Sztem, ha az orvos bemutatkozik, és elmondja, mit fog csinálni, már jobb a helyzet. Két veszélyeztetett terhességgel megjártam 2 kórház számos osztályát, tévedésből megismerkedtem a romákat sújtó diszkriminációval, ordított velem főorvostól az ápolóig mindenki, küldtem el az anyjába ezért főorvostól az ápolóig mindenkit. A legfontosabbat egy csecsemősnővértől tanultam a koraszülött osztályon: "Ne hagyják magukat. Ezek azért vannak itt, hogy maguknak segítsenek" Ezzel felvértezve mentem tovább, de annyira még én sem voltam bátor, hogy kiosszam a beígért orrba rúgást a világ egyik legbunkóbb szülésznőjének :)
VálaszTörléshalló, mi a helyzet falun? bejegyzésre vágyom...
VálaszTörlésSajnos Zsófi, nem te vagy az egyetlen... és az is elég gáz, hogy a "para" természetes, mi több ugye ma már szabott ára van a szüléseknek. És sokszor csak azért császároznak, mert az egyszerűbb... Bevallom, hogy a nőgyógyászokat szeretem legkevésbé az egészségügyben...tisztelet a kivételnek....of course
VálaszTörlésén is szoktam olvasni a praxisblogot. annyira életszerűek a bejegyzések, h nagyrészük valószínűleg az elsőtől az utolsó szóig igaz. nem véletlen, h utálok a magyar egészségügyben dolgozni. leginkább vmi elszigetelet részét vállalom maximum, ahol nem látom, h mi folyik.
VálaszTörlés