System error

A múltkori pozitív post után, szerdán kitört rajtam a "depi". Amikor beléptem az éjszakai anat. gyakra, kitört belőlem a zokogás, noha a ruhatárosnak még bizonygattam, hogy milyen jól vagyok...

Hiába, félévente előjön ez is. Semmi extra kiváltó oka nem volt, csak a sok pici jó mellett van sok pici rossz is...mit tagadjam. Konkrétan az volt a ponton az "i", hogy úgy döntöttem én nem tudom megtanulni az anatot, majd amikor már majdnem meggyőztem magam, hogy mégis, akkor megláttam egy terhes csajszit és eszembe jutott a Deszti... meg, hogy nem láttam pocakkal csak egyszer....amiből könnyen levezettem, hogy a Boriékkal sem tudtam találkozni, pedig hoztak ajándékot is a kenguruföldről.....és innen már csak egy lépés volt hogy számba vegyem: lassan meg sem fogtok ismerni az utcán... és egyébként is egyedül fogok meghalni.... meg a "másik szakmámat" is el fogom felejteni, és a végén imádkozni fogok, hogy a Nini asszisztense lehessek..... és indult is a brühühüüüü....szip-szip-szip.......brühühhühüüüüü....szip-szip.....

Szerencsére Klau kirángatott a teremből és kiröhögött....a jó értelemben (innen is köszi).
Aztán ittam egy pohár bort (na, nem a gyak. alatt) vettem amarettós csokit a Lidliben, amivel együtt le is mondtam arról, hogy az Andrisék esküvőjére bele fogom tudni magam rakni a kiszemelt ruhába.... és ma már minden kicsit jobb volt.... bár nem zárom ki a lehetőségét, hogy lesz még ilyen, de addig is megpróbálom kerülni a terhes nőket, akik ilyen furcsa érzelmi lavinát indukálnak bennem....

Hajtós

Durva időket élünk mostanság...folyamatában zéházunk..lassan be is költözünk a suliba....holnap például este fél7-8-ig pótoljuk az ünnep miatt elmaradt anatómia gyakorlatot, miközben ma este 6-7-ig bioszt írtunk. Öröm és boldogság volt, mondanom sem kell.

Egyszerűen marha gyorsan mennek a hetek, és már azt számoljuk, hogy miből hogyan fogunk vizsgázni, miközben tisztán emlékszem a riadt kis testemre, ahogy vártam, hogy kiderüljön átmentem-e kémiából vagy sem. Ráadásul én a síelés miatt elég csúnyán indítottam anat/szövettanból, most igyekszem pótolni....a jövő heti zéhán kiderül, hogy ment-e.

DE hozzátenném: bármennyire is rottyon vagyunk néha, és ma az is előfordult, hogy főzés helyett kaját rendeltünk (tudom, hogy durva, de tényleg) azért valahol nagyon jó.

Lehet, hogy most (így két pohár "post-zéhá" bor után) kicsit szentimentális vagyok, de egészen mindennapi dolgokat kezdtem el értékelni... például, hogy van egy kis tankörünk Klaudiával és Jujuval,...... hogy tök jó volt ma átbeszélni az überokos Janival az izmokat, a Bálinttal-Petivel a bioszt, .......arról nem is beszélve, hogy már pár huncut mosoly is elhagyta a szememet-számat...ééés ráadásul, ma egy kartárs nem hitte el, hogy nem 90-ben születtem!

A le-és felutazások nagyon viccesen telnek, Dorinának hála áptudétek vagyunk a pletykákból, és már mind a két oldalon ismernek minket Pakson a benzinkutaknál.

Ezek pici dolgok, tudom én...de így kevésbé élem meg rosszul, hogy nem vagyok a fővárosban, hogy alig látom Anyukát meg titeket, és, hogy meg sem tudom mondani felújították-e már az Astoria-Deák tér vonzáskörzetét.

Így összességében csak annyit mondanék: I love Pécs :)