Pontosan 1 évvel ezelőtt egy lány lépett ki egy csepeli iskola kapuján, magassarkúban, fekete kiskosztümben a ki tudja hányadik fizika érettségije után... azt hiszem már sejtitek kiről lehet szó. Akkor még szegénykém azt sem tudta, hogy érdemes volt-e az államvizsga és a szakdolgozat mellé még 2 érettségivel is szórakoztatnia magát. Csak kocsiban ült és nem állt meg Siófokig. Furcsa űrt érzett a lelkében, szinte a lelkiismeret furdalás hiányát, hogy nem kell tanulni, mert már vége van a vesszőfutásnak....
Bár azóta nagyon sok minden történt, de még mindig emlékszem rá, és arra az 1 hónapra is, amíg ki nem derült, hogy fog alakulni az életem. Szerintem ebben az évben sírtam a legtöbbet, pedig alapvetően nem nagyon szoktam... hát ez a poszt ilyen lett...kicsit nyálas, kicsit szentimentális, de az enyém :)
És a visszaszámlálás is megkezdődött : 9 nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése