A múltkori pozitív post után, szerdán kitört rajtam a "depi". Amikor beléptem az éjszakai anat. gyakra, kitört belőlem a zokogás, noha a ruhatárosnak még bizonygattam, hogy milyen jól vagyok...
Hiába, félévente előjön ez is. Semmi extra kiváltó oka nem volt, csak a sok pici jó mellett van sok pici rossz is...mit tagadjam. Konkrétan az volt a ponton az "i", hogy úgy döntöttem én nem tudom megtanulni az anatot, majd amikor már majdnem meggyőztem magam, hogy mégis, akkor megláttam egy terhes csajszit és eszembe jutott a Deszti... meg, hogy nem láttam pocakkal csak egyszer....amiből könnyen levezettem, hogy a Boriékkal sem tudtam találkozni, pedig hoztak ajándékot is a kenguruföldről.....és innen már csak egy lépés volt hogy számba vegyem: lassan meg sem fogtok ismerni az utcán... és egyébként is egyedül fogok meghalni.... meg a "másik szakmámat" is el fogom felejteni, és a végén imádkozni fogok, hogy a Nini asszisztense lehessek..... és indult is a brühühüüüü....szip-szip-szip.......brühühhühüüüüü....szip-szip.....
Szerencsére Klau kirángatott a teremből és kiröhögött....a jó értelemben (innen is köszi).
Aztán ittam egy pohár bort (na, nem a gyak. alatt) vettem amarettós csokit a Lidliben, amivel együtt le is mondtam arról, hogy az Andrisék esküvőjére bele fogom tudni magam rakni a kiszemelt ruhába.... és ma már minden kicsit jobb volt.... bár nem zárom ki a lehetőségét, hogy lesz még ilyen, de addig is megpróbálom kerülni a terhes nőket, akik ilyen furcsa érzelmi lavinát indukálnak bennem....
