Az én nagypapám!

Az én NAGYPAPÁM

...amikor megszülettem,  hónapokig utazgatott be Pestre, hogy meg legyek fürdetve, mert anyukámék féltek, hogy összetörnek

...mindig boldogan vágott nekem a sonkák és kolbászok legfinomabb részéből (amíg megettem)

...megtanított mindenfélét ültetni és szüretelni...és saját kiskertem is volt az ő nagy kertjükben

...amikor együtt betonoztunk, vagy támfalat építettünk, mindig megengedte, hogy belenyomjam a kezem a betonba, munkám gyümölcseként.

...sütötte a legjobb almáspitét.

...sosem engedte, hogy egy arasznyival is beljebb legyek az általa megfelelőnek tartott követési távolságnál.

...egyből beszerzett egy vegetariánus szakácskönyvet, amikor elmondtam neki a dolgot, és utána mindig ugyanakkora adagot főzött nekem, mint a család többi tagjának, nehogy éhen haljak :)

...mindig elsütötte : " a szólj a növérkének, hogy befostam" című felejthetetlen Hofi viccet, ha szójatejet ittam előtte.

...minden esküvőn elhajította a botját és úgy táncolt.

...csak akkor hallot nagyot, ha ő akarta.

...okos, ravasz és nagyon vicces volt.

Az én nagypapám 88 évet élt...

blogszünet over....sólet tesztelés started

Hát, túl vagyunk megint a féléves első anat zh-n... Nem lett valami fényes, de a rendszer még mindig a Máté Kriszta féle leggyengébb láncszemre hajaz, viszont már nem akadok ki azon, hogy sokat tanulok rá, mégsem lesz valami jó. Sebaj...

Viszont a vasárnapi össznépi sóletversenyre már nagyban készülök a vegán verziómmal...sokat nem árulhatok el róla, bár azt hiszem én leszek a legfiatalabb és egyben a legfurább versenyző is...és a pályatársak gondolom már több száz sóletten vannak túl, így nem nagyon érdeklik őket a kulisszatitkaim, de mégis...egyszer talán én is nagymama leszek titkos recikkel! Annyit azért elárulok, hogy húsevőkön tesztelek, biztos ami biztos és nagyon igyekszem nem alulmaradni.... majd meglátjuk. 

Szerencsére lesz ott még másik vegetariánus is, aki ráadásul érzelmi szálakkal is kapcsolódik hozzám, így 1-2 szavazat biztos jön majd....És, ugyan anyukám is ott lesz, de nincsenek illúzióim afelől, hogy a sok finom füstölt cuccal készült sólett közül majd az enyémre fog voksolni. Persze ezt nem is várom el tőle, elég, hogy akkor is szeret, ha.... de ezt már tudjátok  :)

Praxis blog...

Olvasgatom néha a  praxis blogot... Biztos vagyok benne, hogy vannak eltúlzott történetek benn, de abban is, hogy egy csomó dolgot ki lehetett volna küszöbölni rendes orvos-beteg kommunikációval. De egyben nagyon-nagyon remélem azt is, hogy bármilyen ijedt-rosszindulatú-agresszív és akármilyen beteg kerül a kezem közé, akárkiként is kerülök vissza az egészségügybe újra, rólam soha nem fognak ilyeneket mondani.... Meg persze azt is remélem, hogy az eddigi betegeim sem mondtak... Igyekezni kell, meg alázatosnak lenni... ezt kéne tanítani, bármilyen is a helyzet itthon...

28...

Hát, mit mondjak a 28. életévem nem kezdődik valami fényesen, mégis jól vagyok. A telefonom meghalt, rám jött a frontos nagyon durva fejfájás. De szerencsére itt a Tomi, aki egész hétvégén bizonygatta, hogy milyen kár, hogy nem lesz velem a szülinapomon....aztán tegnap este rommá ázva becsengetett..... mert minden rosszban van valami jó :) 

Minden esetre most egy kicsit még nehezebb engem elérni...ami tudom, hogy eddig se volt oly egyszerű... na hajrá :)

1...

Ma egy éves a blog!
Reméljük 2 már nem lesz szegénykém :)

Ígérem többet fogok bele írni...

3/3

Nem, nem az ügyosztály...az egyébként is III/3, nem??

Szóval az első héten a suliban igazából nem történtek nagy dolgok...de sulin kívül annál inkább...

Mint minden hét, ez is a hétfővel kezdődött...nem jól......délben ugyanis jött egy sms, amiből azt bírtam leszűrni, hogy a pécsi lakásomból ki leszek rakva...

Aztán jött a kedd, amikor igazán ráeszméltem, hogy Julikám sorsa az egyetem egy hajszálon múlik, ugyanis, ha nem veszik át a szentemet államilag finanszírozottra, akkor bizony itt fog hagyni engem és az egyetemet is...

Végül a szerda hozta a legváratlanabb dolgot...Tomi ugyanis az utolsó pillanatban bejelentette, hogy felszáll a repülőre pénteken és visszamegy Amerikába....

Gondolom sejtitek, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Bár mindig a jobb periódusok után rosszabbak jönnek, de ez sok volt egyszerre. Rémítően sok... Titkon azt kívántam, hogy legalább a 3-ból 1 ne történjen meg...

Aztán megjött a főbérlőm és kiderült, hogy félreértetem a dolgot (3/1)... a Tomi meg lejött hozzám elbúcsúzni. Másnap bevittem 2 biokémia előadásra, az élettan gyakorlatot azonban sajnos ki kellett hagynia. És arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...esetleg a rettenetesen hosszú kémia előadás vagy a kihagyott élettan, de mire befejeztem a napot, meggondolta magát...és nem hagyja el sem az országot, sem engem.(3/2)

Ezek után valószínűleg rájöttök, hogy mit üvöltött Juli a telefonba amikor kijött a bizottsági megbeszélésről....HÁROMPERHÁROM...a világ tehát helyre állt...és még azt is értékelem, hogy megrezzent a negatív dolgok szellője, mert így még jobban a jó!!!!!

Visszatérés...

Egy cseppet sem elhamarkodva, tegnap éjféltájban megérkeztünk Pécsre. Sok változás egyenlőre nincs, az első nap nem telt valami fényesen, de reméljük holnapra egy szebbre ébredünk. Várakozásomnak megfelelően, úgy fest, hogy a másodév durvább lesz, mint az első, de erről majd év közben tudósítok :) 

Kicsit-nagyon fáj a szívem, a Pesten hagyott feleimért, és idén az a tudat sem vigasztal, hogy néha csütörtökön is felmehetünk, mert nyííííílván van gyakorlat pénteken délután.

Bár ugyan még a hónapokat sem érdemes számolni, de egyszer visszatérek Pestre is... addig is viszont abból főzünk ami itt van.

Élet pécsett második felvonás...becsöngettek...