2010. december 23., csütörtök

Pisilni tilos...

Egy kis pesti sztori:

Történt, hogy nagyon régi és megbízható mosógép barátunk, aki velem kb. egykorú (igen, a minimat) kicsit jobban meg lett pakolva a kelleténél és örömében olyat táncolt,hogy abba a WC kollégát is be akarta vonni, aki viszont rögzítve lévén a talapzathoz ennek annyira nem örült....
Nos, mi se, mert a WC kolléga szolidan folyni kezdett... Bőszen hívtunk is szerelőt szegényemhez, aki orvosolta a problémánkat, viszont az alkalmazott 21. századi ragasztó technológiája megkövetelte, hogy ne érje víz a ragasztást 24 órán keresztül....

Preventív okok miatt így rápakoltam mindenfélét, hogy még véletlenül se lehessen használni. Viszont pisilni ugye kell... otthon pedig nem lehet.... ezért én háromszor mentem le a kis törzshelyünkre "kávét inni", mert nem mertem megmondani, hogy valójában miért is járok ennyiszer... persze a kávétól még többet kellett... pluszban még arra is rájöttem, hogy ha nem lehet WC-re menni, akkor az embernek még jobban kell, akkor is amikor valójában nem kéne...

A probléma aztán reggel vált fajsúlyossá, ezt nem részletezném, de Lobo ravasz logikájának köszönhetően rájött, hogy a portás is biztos jár valahová... Így kiderült, hogy remek fűtött WC van a pincében. Legközelebb nem öltözöm fel és iszom 3 kávét a clubban, az tuti....

2010. december 10., péntek

Az én anti-aging módszerem

Annyira ismertek már, hogy tudhassátok most nem kencékről lesz szó...így a fiúk is bátran továbbolvashatnak :)

Van egy mondás, miszerint: a fiatalság fiatalon tart... és ez valóban igaz!
Tegnap döbbentem rá, amikor a csoport-karácsony volt (nem röhög!). Azt tudni kell, hogy szuper a csoportom... eddig azt hiszem a legjobb társaság akikkel valaha is iskolába jártam. (itt kérnék elnézést mindenkitől akit ez rosszul érint, mert voltunk már csoporttársak) Nagyon szeretem őket, és azt hiszem ők is szeretnek engem. Kicsit féltem attól, hogy lesz-e generációs szakadék, de nincs.
18 évesekkel lenni nagyon jó dolog! Persze néha mosolygok a problémáikon, de cserébe legalább fiatalon tartanak. Lehet velük röhögni mindenféle marhaságon, lehet velük inni, táncolni, tanulni, szidni a rendszert, stb... Mindezeket egész máshogy mint a másik két generációs sávval, amikhez a barátok nagy része tartozik.
Szóval arra bíztatok mindenkit, hogy szerezzen be magának pár 18 éves barátot és dobjátok ki a níveát meg a garnier cuccokat a kukába. Nem fogjátok megbánni! :)

2010. december 3., péntek

Bukjatok le kérlek!!!!

Már egy ideje gondolkodom rajta, de eddig nem mertem megkérdezni, de most már nem bírom tovább....Hiába, gyenge vagyok!
Szóval az van, hogy a blogon van egy statisztika rovat, amiben ugyan IP cím alapján nem, de ország alapján azonosítható, hogy honnan olvasnak a világból. Van pár ország, amit értek és tudom is, hogy kik követik onnan online kis életemet. Van pár olyan is, amit sejtegetek... De a következő országokra ötletem sincs, pedig rendszeresen van onnan olvasó.

Ezek a következők:

- Csehország (akárki vagy, ha jössz haza hozz sört légyszíves :))
- Amerika (erre mondjuk azért van tippem, de nem olyan erős)
- Anglia (innen is jól jönne ám pár dolog :))
- Spanyolország
- Svájc
- Írország
- Luxemburg

Légyszi buktassátok le magatokat (privátban is akár), mert annyira furdalja az oldalamat és hizlalja a májamat, hogy az már egészségtelen.

Ja, és éljen a Fenyő, aki már tudja milyen 35-nek lenni!! meg puszi mindenkinek!

2010. november 28., vasárnap

Hajsza

Elindult a vizsgaidőszakra való tanulás... Ezt fűszerezte, hogy a Nini és a Lobó lelátogatott a falura tanulgatni+szórakozgatni kicsit. Közben szegény Juliát (akinek rövid u-val kell írnia a nevét) folyamatosan kínzom a molsejtel... Életemben előszőr ugyanis már a vizsgaidőszak első napján elmegyek vizsgázni! Ezért hát szoros beosztással tanulunk, amiből persze naponta újratervezés van...
Remélem nem fogja feladni a velem való tanulást, mert annyira megnyugtató, hogy van itt is valaki akivel mindent lehet csinálni. Szegénykém már alaposan képzett mindenkinek a nevéből-életéből-párkapcsolatából meg mindenéből. Kicsit olyan mint a Dumdum, aki végig forgatta velem a Spicsek esküvői filmet és már minden sztorit tudott, csak épp a Spicsekéket nem ismerné meg az utcán :)

Azt hiszem most jött el a: "nagyon hiányoztok basszus" korszak.... Főleg, hogy látom Anita leánybúcsújának a képeit, amiről kénytelen voltam lemaradni, pedig úgy fest ezzel a bulival lett kipipálva az idei évi "nagggyon jó buli volt" projekt...

Sebaj, ha minden jól megy a január nagy részét otthon töltöm! Mindenki reszkessen!!

2010. november 23., kedd

Latin

Tudom-tudom nem írtam egy ideje.... de azért azt bevallom, hogy többen reklamáltatok ami nagyon jól esett. Még olyanok is szóltak, hogy vessek már egy posztot, akikről nem is gondoltam, hogy olvassák a blogot.

Íme egy friss esemény:

Hát az úgy kezdődött, hogy tegnap megtudtam, hogy MA latin zéhát írunk. Így jár az aki nem oly buzgó, hogy naponta nézegesse az ETR-t és még azt is letiltotta, hogy kiküldje a mailboxába az értesítőket, mert elég azt a napi 30-50 mailt olvasni.....
Kéne hát a latin könyv, ami rejtélyes módon eltűnt... nem tudom hogyan, az összes könyvemet tematizálva egy helyen tartom, de a latin elszökött...
Sebaj, kolléga aki nem aznap ír kölcsönadja. Persze én ki se nyitom, a könyvet, bioszt tanulok helyette, de a lelkiismeretemnek kell az alibi... (ezt nem tudom kinőni)

Mondanom sem kell, hogy rettenetesen felkészülve mentem el zéházni... és nem is ment olyan rosszul :)

Jövök utána haza és tervezgetem, hogy miket főzzek mostanság, főleg, hogy a hétvégén lent maradunk és még vendégjárás is lesz nálam. Nyúlok a konyhában a szakácskönyveim után és mi akad a kezembe??? Igen, a szökevény latin könyv... neki is biztos bejönnek a vegán receptek! Ötletem sincs hogy került oda, de most már maradhat is ott igazából :)

2010. november 12., péntek

Prága és a nagy találkozás

És vala Prága, ami nagyon jó volt! Egy konferenciára sikerült kijutnom a Magyar Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság Ifjúsági tagozata jóvoltából. A várost nem nagyon láttam, mert szorgosan látogattam az előadásokat, este pedig szorgosan söröztünk :) További sztorikat személyesen!

A falura való visszatérés meglepően jó volt, már kezdem úgy érezni, hogy pécsi csajszi vagyok. Ebből némileg kizökkentett, hogy Júliával a sparban kitörő röhögésbe fulladoztunk, amikor a biztonsági őr a hentes nőcinek fennhangon mesélte, hogy : "és éppen elhaladtam a rendőrlámpánál, amikor..." Hiába, ezt a rendőrlámpa dolgot nem tudjuk megemészteni mi pestiek!

De talán ami a legjobb volt a héten, hogy valaki visszatért az életembe! Bogival még hajdanán együtt jártunk biosz+fizika tanárhoz. Őt felvették akkor Pécsre, engem meg a sotéra, és utána megszakadt a barátságunk, pedig addig állandóan együtt voltunk. Egy hete pedig szembetalálkoztunk az utcán, és ő fel is ismert, csak én bambultam el, de nagyon...még üvöltött is utánam, hogy HAJNIII (mert ő így hív), de én nem reagáltam.... mondjuk nem is nagyon hallgatok a Hajnira :) De a fészbuk ismét bizonyított, felkutatott engem, így össze is ültünk a Paulusban, ami nagyon szuper volt! Igazi megismételt nagy találkozás! Szeretem az ilyesmit :)

2010. november 5., péntek

Finálé

Leendő Dr. Koczka Júlia és teljes családja közreműködésének köszönhetően a zakó révbe ért és már együtt lóg a társaival. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki részt vett a projektben :)
Holnap utazik ki velem Prágába, ami ugyan nem a pécsi életem, de majd azért beszámolok róla!

Jó hétvégét mindenkinek!