Amit nem szavaztam meg magamnak...

Nem nagyon szoktam az univerzum által rám mért mindenféle magánéleti sérelmemről írni, de most megteszem...magam sem tudom miért, sokat gondolkodtam rajta...még az is lehet, hogy pár nap múlva leveszem...de most mégis megosztom veletek a dolgot...

Szóval pár napja nagyon megbántottak. Nyilván olyan akinek semmi oka nem volt rá...de tényleg! Csak az események sodrában megfeledkezett magán kívül mindenről... persze nem is akarta, hogy kiderüljön a dolog, de kiderült.. És most én emiatt elég rosszul vagyok. 

Azt gondolom elég sok szarral megküzdöttem már, de mindig rádöbbenek, hogy azzal tudok a leginkább semmit sem kezdeni, amihez igazából semmi közöm nincs. 

Értem ezt úgy, hogy ha elmennek a szeretteim, ha évet kell ismételnem, akkor ezt egész jól elnyunnyogom magamban és feldolgozom. De máig élesen emlékszem az ilyen és ehhez hasonló sérelmekre, amiket igazából én nem szavaztam meg magamnak...Elég nekem az a problémamennyiség ami úgy alapból van. Egyáltalában véve nem volt szándékomban mások marhasága miatt kicsit sem megzuhanni... Mégis ez van most... Mondanom sem kell, hogy nem tetszik a program különösképpen... Nem jó csalódni az emberekben.

Szokatlan...

Bár nem szoktam ilyet postolni, de mondjuk úgy, hogy gyűlölöm 2012-őt... Úgy velejéig, rohadtul...és ezt most jobb, ha nem folytatom, mert nem a világgá kürtölés a megoldás, de most csak ez jutott az eszembe...a facebookon kívül, amit leszavaztam... Elvégre ez az én blogom... még ha nem is mindig szórakoztató.

Ja, meg a Lilly Allen szám:

Mert referálni illik...

Az elmúlt másfél hónap, mint a vizsgaidőszakok legtöbbje a következő fogalmak körül zajlott:

- mikor mész?

- hány napot tanultál rá?

- kinél voltál?

- mit húztál?

- MEGVAN? (mert az tök mindegy, hogy hányas....2-es fölött csak marketing van, mondaná Puffancs)

Nos, jelentem : nincs meg....Részleteket és bosszúságokat, a tanulságokkal együtt majd később és személyesen, akivel csak lehet...és bárhol...

Ha jó marketinges lennék, azt mondanám, hogy annyira szeretem Pécset és Pécs is annyira szeret engem, hogy maradok még egy évet :) és így nektek is még 1 év esélyetek van meglátogatni kultúrfalván...

Azért, hogy a mundér becsületét is védjem, meg az igazsághoz is hozzá tartozik, hogy az anat, szövet, meg a kisebbek megvannak, így viszem tovább az évet...a biokém meg az élettan pedig nagyon szeretné, hogy iszonyatosan megtanuljam....lelkem rajta ,hogy  így lesz... végül is csak 22 éve koptatok iskolapadot, az a plusz 1 már nemigen számít....

A költözés és az iternetelvonás viszontagságai

Röpke 2 és fél hónapos lakáskeresés után úgy döntöttünk, hogy kivesszük azt a kéglit, amit legelőször néztünk meg...vagyis kivettük volna, ha nem épp az orrunk előtt veszik ki.... Ekkor már kissé sürgetett az idő, ugyanis kb. 1 hetünk maradt másikat találni, lealkudni, szerződést átnézetni a hozzáértőkkel, tárgyalni és beköltözni...mindezt ugye Pécsett, távol a megszokott segítségtől. De mit nekünk ilyesmi...minden megoldható.

És bas***us, a két 20 éves lánnyal minden szkepticizmusom ellenére, de mindezt 6 nap alatt összehoztuk. Pedig 3 helyről költöztünk, és mindössze a mami versoja és egy pici lila micra állt a rendelkezésünkre... A franciaágy és a szekrények szállításánál úgy éreztem gondban leszünk, de simán behajtogattuk a mami kocsijába mind a 2x2 méterét, valamint még pár zsákot is bevágtunk mellé, no meg beültünk hárman... vicces volt. Persze gyűjtöttünk magunk köré pár dolgos férfi kezet, de villám gyorsan ment minden. 

Úgyhogy most édes-hármasban lakunk együtt Dorináal és Julival... és végre valahára az internet is beköttetett...hallelujah

Pakolás utáni etetés

Juli és a matrac már a kocsiban

Baba, magzat, foetus, pocaklakó,...

Míg én néha szorgosabban, néha kevésbé szorgosan tanulom az embriológiát, barátaim itthon és a nagyvilágban empirikusabb és személyesebb utakon tapasztalják a magzatok elképesztő fejlődését az anyaméhben. Ha meghallom, hogy éppen ki hány hetes terhes, egyből elkezdek gondolkodni, hogy most éppen mi történik odabent, és, hogy ez mennyire érdekes idekint. 

Sok boldogságot mindenkinek, akit érint!

Az én nagypapám!

Az én NAGYPAPÁM

...amikor megszülettem,  hónapokig utazgatott be Pestre, hogy meg legyek fürdetve, mert anyukámék féltek, hogy összetörnek

...mindig boldogan vágott nekem a sonkák és kolbászok legfinomabb részéből (amíg megettem)

...megtanított mindenfélét ültetni és szüretelni...és saját kiskertem is volt az ő nagy kertjükben

...amikor együtt betonoztunk, vagy támfalat építettünk, mindig megengedte, hogy belenyomjam a kezem a betonba, munkám gyümölcseként.

...sütötte a legjobb almáspitét.

...sosem engedte, hogy egy arasznyival is beljebb legyek az általa megfelelőnek tartott követési távolságnál.

...egyből beszerzett egy vegetariánus szakácskönyvet, amikor elmondtam neki a dolgot, és utána mindig ugyanakkora adagot főzött nekem, mint a család többi tagjának, nehogy éhen haljak :)

...mindig elsütötte : " a szólj a növérkének, hogy befostam" című felejthetetlen Hofi viccet, ha szójatejet ittam előtte.

...minden esküvőn elhajította a botját és úgy táncolt.

...csak akkor hallot nagyot, ha ő akarta.

...okos, ravasz és nagyon vicces volt.

Az én nagypapám 88 évet élt...

blogszünet over....sólet tesztelés started

Hát, túl vagyunk megint a féléves első anat zh-n... Nem lett valami fényes, de a rendszer még mindig a Máté Kriszta féle leggyengébb láncszemre hajaz, viszont már nem akadok ki azon, hogy sokat tanulok rá, mégsem lesz valami jó. Sebaj...

Viszont a vasárnapi össznépi sóletversenyre már nagyban készülök a vegán verziómmal...sokat nem árulhatok el róla, bár azt hiszem én leszek a legfiatalabb és egyben a legfurább versenyző is...és a pályatársak gondolom már több száz sóletten vannak túl, így nem nagyon érdeklik őket a kulisszatitkaim, de mégis...egyszer talán én is nagymama leszek titkos recikkel! Annyit azért elárulok, hogy húsevőkön tesztelek, biztos ami biztos és nagyon igyekszem nem alulmaradni.... majd meglátjuk. 

Szerencsére lesz ott még másik vegetariánus is, aki ráadásul érzelmi szálakkal is kapcsolódik hozzám, így 1-2 szavazat biztos jön majd....És, ugyan anyukám is ott lesz, de nincsenek illúzióim afelől, hogy a sok finom füstölt cuccal készült sólett közül majd az enyémre fog voksolni. Persze ezt nem is várom el tőle, elég, hogy akkor is szeret, ha.... de ezt már tudjátok  :)

Praxis blog...

Olvasgatom néha a  praxis blogot... Biztos vagyok benne, hogy vannak eltúlzott történetek benn, de abban is, hogy egy csomó dolgot ki lehetett volna küszöbölni rendes orvos-beteg kommunikációval. De egyben nagyon-nagyon remélem azt is, hogy bármilyen ijedt-rosszindulatú-agresszív és akármilyen beteg kerül a kezem közé, akárkiként is kerülök vissza az egészségügybe újra, rólam soha nem fognak ilyeneket mondani.... Meg persze azt is remélem, hogy az eddigi betegeim sem mondtak... Igyekezni kell, meg alázatosnak lenni... ezt kéne tanítani, bármilyen is a helyzet itthon...

28...

Hát, mit mondjak a 28. életévem nem kezdődik valami fényesen, mégis jól vagyok. A telefonom meghalt, rám jött a frontos nagyon durva fejfájás. De szerencsére itt a Tomi, aki egész hétvégén bizonygatta, hogy milyen kár, hogy nem lesz velem a szülinapomon....aztán tegnap este rommá ázva becsengetett..... mert minden rosszban van valami jó :) 

Minden esetre most egy kicsit még nehezebb engem elérni...ami tudom, hogy eddig se volt oly egyszerű... na hajrá :)

1...

Ma egy éves a blog!
Reméljük 2 már nem lesz szegénykém :)

Ígérem többet fogok bele írni...

3/3

Nem, nem az ügyosztály...az egyébként is III/3, nem??

Szóval az első héten a suliban igazából nem történtek nagy dolgok...de sulin kívül annál inkább...

Mint minden hét, ez is a hétfővel kezdődött...nem jól......délben ugyanis jött egy sms, amiből azt bírtam leszűrni, hogy a pécsi lakásomból ki leszek rakva...

Aztán jött a kedd, amikor igazán ráeszméltem, hogy Julikám sorsa az egyetem egy hajszálon múlik, ugyanis, ha nem veszik át a szentemet államilag finanszírozottra, akkor bizony itt fog hagyni engem és az egyetemet is...

Végül a szerda hozta a legváratlanabb dolgot...Tomi ugyanis az utolsó pillanatban bejelentette, hogy felszáll a repülőre pénteken és visszamegy Amerikába....

Gondolom sejtitek, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Bár mindig a jobb periódusok után rosszabbak jönnek, de ez sok volt egyszerre. Rémítően sok... Titkon azt kívántam, hogy legalább a 3-ból 1 ne történjen meg...

Aztán megjött a főbérlőm és kiderült, hogy félreértetem a dolgot (3/1)... a Tomi meg lejött hozzám elbúcsúzni. Másnap bevittem 2 biokémia előadásra, az élettan gyakorlatot azonban sajnos ki kellett hagynia. És arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...esetleg a rettenetesen hosszú kémia előadás vagy a kihagyott élettan, de mire befejeztem a napot, meggondolta magát...és nem hagyja el sem az országot, sem engem.(3/2)

Ezek után valószínűleg rájöttök, hogy mit üvöltött Juli a telefonba amikor kijött a bizottsági megbeszélésről....HÁROMPERHÁROM...a világ tehát helyre állt...és még azt is értékelem, hogy megrezzent a negatív dolgok szellője, mert így még jobban a jó!!!!!

Visszatérés...

Egy cseppet sem elhamarkodva, tegnap éjféltájban megérkeztünk Pécsre. Sok változás egyenlőre nincs, az első nap nem telt valami fényesen, de reméljük holnapra egy szebbre ébredünk. Várakozásomnak megfelelően, úgy fest, hogy a másodév durvább lesz, mint az első, de erről majd év közben tudósítok :) 

Kicsit-nagyon fáj a szívem, a Pesten hagyott feleimért, és idén az a tudat sem vigasztal, hogy néha csütörtökön is felmehetünk, mert nyííííílván van gyakorlat pénteken délután.

Bár ugyan még a hónapokat sem érdemes számolni, de egyszer visszatérek Pestre is... addig is viszont abból főzünk ami itt van.

Élet pécsett második felvonás...becsöngettek...

Zene kicsi füleknek

Ma nagyon vicces dolog történt...és mivel Deszti "majdnem-anyuka" még nem postolta, így én fogom előbb :)

Mivel mostanában Pesten vagyok és időm is van, kismama-szállítóvá lettem előléptetve, az elfoglalt egyetemista státuszomból... Felelősségteljes beosztás ez kérem szépen, hiszen a plusz másfél emberhez másfajta biztonságöv is dukál, mindamellett, hogy a megszokottnál is óvatosabban vezetem Artúrt. A Desztiben lakó törpével ennek ellenére a mai napig megállapításom szerint ambivalens volt a viszonyom, ami alatt azt kell érteni, hogy én marhára vigyázok rájuk, a törpe pedig ezt teljesen természetesnek veszi (hozzátenném, hogy az is :)) De ma megtört a jég és kimutatta az irántam érzett szimpátiáját :) 

Éppen a CTG-n ücsörögtünk amikor is törpe elaludt, nem mutatván érdeklődést a vizsgálat iránt. Ami annyira nem jó ötlet, mert ébren kíváncsiak az ő szívritmusára és ha nem ébred meg, akkor beberregnek neki egy erre megfelelő eszközzel, amitől az anyukája igencsak tartott, ezért megpróbáltuk felébreszteni. Deszti nem meglepő módon Dreammel próbálkozott, de a törpe tovább aludt, cseppet sem törődve a progresszív metállal.....mire jöttem én a Hallelujah című számmal, amire felébredt szundink.....hát így lettünk mi örök barátok :)

Há'némmán csak nem egy poszt....

Igen-igen, tudom-tudom kissé elmaradtam a posztokkal, de végül is a fesztiválozások eseményei nem posztolható dolgok, már ha emlékszik rájuk az ember lánya :) 

Lényeg, hogy visszatértem a fővárosba és 1 heti non-stop pakolás és takarítás után beköltöztem Nikolett mellé a város szívébe. A party ugyan elmaradt a háborús állapot felszámolása és a teljes gázvezetékcsere miatt...plusz még a hűtőnk is rossz, így egyáltalán nem tudtam főzni ami valljuk be őszintén, komoly elkeseredésre adhat okot az esetemben. Aztán anyuka csodagarázsából előkerítettem a mini autóshűtőmet és elcsakliztam egy villanyrezsót is, így már teljes  a boldogság! Nagyon ötletesen a kicsi hűtőt a  nagynak a hasában helyeztem el, amiről persze mindig az jut eszembe, hogy Ariston (hűtő neve) várandós....amiről meg persze nyíííílván a Deszti és most már egy másik evilágra igyekvő baba is aki bővíti majd a síelők körét remélhetőleg :)

Na, ki-mikor ér rá???

Fesztivál bejelentkezés....

Hát csak annyit mondanék, hogy már nem vakargatom magam, mindenféle vizsgaidőszak-tünetem felszívódott. A fesztivál szuper és nem utolsó sorban MEGVAN A KÉMIA! Szeptembertől másodéves leszek! Minden tárgyból!

Köszönöm, hogy összedrukkoltátok nekem, azért remélem anyukám úgy is szeret, ha nem bukom meg!

Iduljon a nyár!!!

Y kromoszómás angyalok....

Az elmúlt pár napban a kis madárkalickánk lakója lett Gabika is, aki Juliának a barátja. Mivel már nagyon a végét húzzuk, nincs már minden nap lelkes főzés és a heti takarítások is megritkultak. De Gabika angyal mód, minden reggel, mire felébredek, rendbe vágja az előző nap felrobbantott konyhát, vásárol és tegnap főzött is nekünk. Most mondanám, hogy szarul érzem magam, amiért egy 24 éves fiú mosogat nálam, de be kell valljam, hogy nem. Ezen már túl vagyunk :)

Aztán vannak még olyan angyalok, akik feltöltik az embert energiával, legalábbis kísérletet tesznek ennek ügyében. Ők általában sorstársak, de akadnak egyéb illetőségű férfiemberek is, akik próbálnak mindenféle majdnem elkallódó lélekdarabot fenntartani bennünk chaten-telefonon-smsben-mindenhogyan, itthon és otthonról egyaránt. 

Klaudiának angyala, aki a legjobb barátja is egyben, lejött a Klau szüleivel és saját készítésű tortát csinált neki (a piskótát is ő sütötte) valamint hozott agyserkentő "gandzsát" is, amit szorgosan iszunk egy ideje már. Hát én majdnem elolvadtam, amikor egy 201cm magas fiú megjelent egy 28cm-es tortaformával a kezében...még azt is megbocsájtottam neki, hogy "lekezitcsókolomozott"....

Szóval vannak körülöttünk főnyeremény-férfiak, na.....

Legalja...

Hát kérem szépen, a mai napot hivatalosan is kihirdetem a mélypont napjának...annyira, hogy lehet indítványozni is fogom, hogy 06.24.-e legyen a mélypont világnapja. Az optimizmus, mint olyan már nincs benne a szótáramban... Mértéktelenül elkeserít, hogy a kettesekért tanulok, és imádkozom. És az is, hogy augusztusban is nagy valószínűséggel tanulni kell majd, mert ezt a maradék kettőt én most szerintem nem fogom tudni összehozni. Lemerült bennem a duracel nyuszi. És tudom, hogy most jönni fognak a "tarts ki" meg "meglesz az", meg "drukkolunk-szeretünk" kommentek...de asszem most rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan fasza csaj, mint azt képzelem. De szerencsés vagyok, mert anyukám mint tudjuk így is szeret...

1 hét....

C

Hát nem jött össze a dolog, úgyhogy jöhetek vissza csüt. este, hogy pénteken megírjam újra a kémiát, így a hagyományokhoz híven a C vizsgát. Ennyit arról, hogy pénteken délelőtt már a VOLT-on leszünk...

p.s: Már nem számolom a napokat...

Zulu van meg Uff

B

Ma nincs poszt, mert holnap fény derül arra, hogy ebben a félévben átmegyek-e kémiából a B vizsgán, vagy a hagyományaimhoz híven C lesz belőle :) Drukkoljatok nagyon, mert nagyon szar időpontok vannak utána és Katika nem szeretne visszajönni augusztusban is....

7 nap...

Vakar....vakar...

Egy átlagos éjszaka kezdődött az egész, még a vizsgaidőszak elején... Egy pók bemászott az ágyamba és heves küzdelmet vívott a combjaimmal, amiben elbukott ugyan a szentem, de utolsó csepp erejéig küzdhetett, ugyanis 4 nem elhanyagolható méretű pókharapással és egy halott pókkal ébredtem reggel. Aznap kezdetét vette a vakarózás-mániám. Először természetesen a pókharapásokat vakargattam el, aminek következtében a belső combom kissé úgy fest, mintha oda nyomnám el a cigit.... De itt nem álltunk meg, minden éjszaka arra ébredek, hogy vakargatom magam itt-ott. 

Már kiporszívóztam az ágyat és kimostam az összes ágyneműt, hátha lakik benne valaki aki kapargatásra késztet....de nem. A tusfürdőm, és minden kencém biokozmetikum és már arra is ráfanyalodtam, hogy kenegessem magam. De sem az aloe-verás  csodazselé, sem a körömvirág nem segít, én kitartóan hántom magam. A helyzet már annyira eldurvult, hogy épp az imént fedeztem fel, hogy megint sikerült véraláfutásosra vakarni a bal combomat. Persze egy ideje sejtem már, hogy ez pszichés és el fog múlni, de kínomban már azon röhögünk egy ideje, hogy csendben rohadok. Gondolom ez nem hangzik túl jól :) 

Mondjuk tavaly meg az volt a stressz-levezető, hogy éjszakánként úgy szorítottam  a kezem, hogy körmeim nyoma reggel még 1 órán keresztül látható volt a tenyeremen, amiben egyébként nem nagyon maradt vér...

Ma már tudom, hogy az egy kicsit jobb opció...

Kissé káros az egészségemre az egyetem, de már csak 8 nap remélhetőleg és visszakapom Budapestet, meg titeket, és ti is visszakaptok egy leamortizált rövid hajú, itt-ott foltos lányt...aki én leszek, de majd ráírom a homlokomra, hogy tutira megismerjetek :)