Röpke 2 és fél hónapos lakáskeresés után úgy döntöttünk, hogy kivesszük azt a kéglit, amit legelőször néztünk meg...vagyis kivettük volna, ha nem épp az orrunk előtt veszik ki.... Ekkor már kissé sürgetett az idő, ugyanis kb. 1 hetünk maradt másikat találni, lealkudni, szerződést átnézetni a hozzáértőkkel, tárgyalni és beköltözni...mindezt ugye Pécsett, távol a megszokott segítségtől. De mit nekünk ilyesmi...minden megoldható.
És bas***us, a két 20 éves lánnyal minden szkepticizmusom ellenére, de mindezt 6 nap alatt összehoztuk. Pedig 3 helyről költöztünk, és mindössze a mami versoja és egy pici lila micra állt a rendelkezésünkre... A franciaágy és a szekrények szállításánál úgy éreztem gondban leszünk, de simán behajtogattuk a mami kocsijába mind a 2x2 méterét, valamint még pár zsákot is bevágtunk mellé, no meg beültünk hárman... vicces volt. Persze gyűjtöttünk magunk köré pár dolgos férfi kezet, de villám gyorsan ment minden.
Úgyhogy most édes-hármasban lakunk együtt Dorináal és Julival... és végre valahára az internet is beköttetett...hallelujah
Míg én néha szorgosabban, néha kevésbé szorgosan tanulom az embriológiát, barátaim itthon és a nagyvilágban empirikusabb és személyesebb utakon tapasztalják a magzatok elképesztő fejlődését az anyaméhben. Ha meghallom, hogy éppen ki hány hetes terhes, egyből elkezdek gondolkodni, hogy most éppen mi történik odabent, és, hogy ez mennyire érdekes idekint.
...amikor megszülettem, hónapokig utazgatott be Pestre, hogy meg legyek fürdetve, mert anyukámék féltek, hogy összetörnek
...mindig boldogan vágott nekem a sonkák és kolbászok legfinomabb részéből (amíg megettem)
...megtanított mindenfélét ültetni és szüretelni...és saját kiskertem is volt az ő nagy kertjükben
...amikor együtt betonoztunk, vagy támfalat építettünk, mindig megengedte, hogy belenyomjam a kezem a betonba, munkám gyümölcseként.
...sütötte a legjobb almáspitét.
...sosem engedte, hogy egy arasznyival is beljebb legyek az általa megfelelőnek tartott követési távolságnál.
...egyből beszerzett egy vegetariánus szakácskönyvet, amikor elmondtam neki a dolgot, és utána mindig ugyanakkora adagot főzött nekem, mint a család többi tagjának, nehogy éhen haljak :)
...mindig elsütötte : " a szólj a növérkének, hogy befostam" című felejthetetlen Hofi viccet, ha szójatejet ittam előtte.
...minden esküvőn elhajította a botját és úgy táncolt.
Hát, túl vagyunk megint a féléves első anat zh-n... Nem lett valami fényes, de a rendszer még mindig a Máté Kriszta féle leggyengébb láncszemre hajaz, viszont már nem akadok ki azon, hogy sokat tanulok rá, mégsem lesz valami jó. Sebaj...
Viszont a vasárnapi össznépi sóletversenyre már nagyban készülök a vegán verziómmal...sokat nem árulhatok el róla, bár azt hiszem én leszek a legfiatalabb és egyben a legfurább versenyző is...és a pályatársak gondolom már több száz sóletten vannak túl, így nem nagyon érdeklik őket a kulisszatitkaim, de mégis...egyszer talán én is nagymama leszek titkos recikkel! Annyit azért elárulok, hogy húsevőkön tesztelek, biztos ami biztos és nagyon igyekszem nem alulmaradni.... majd meglátjuk.
Szerencsére lesz ott még másik vegetariánus is, aki ráadásul érzelmi szálakkal is kapcsolódik hozzám, így 1-2 szavazat biztos jön majd....És, ugyan anyukám is ott lesz, de nincsenek illúzióim afelől, hogy a sok finom füstölt cuccal készült sólett közül majd az enyémre fog voksolni. Persze ezt nem is várom el tőle, elég, hogy akkor is szeret, ha.... de ezt már tudjátok :)
Olvasgatom néha a praxis blogot... Biztos vagyok benne, hogy vannak eltúlzott történetek benn, de abban is, hogy egy csomó dolgot ki lehetett volna küszöbölni rendes orvos-beteg kommunikációval. De egyben nagyon-nagyon remélem azt is, hogy bármilyen ijedt-rosszindulatú-agresszív és akármilyen beteg kerül a kezem közé, akárkiként is kerülök vissza az egészségügybe újra, rólam soha nem fognak ilyeneket mondani.... Meg persze azt is remélem, hogy az eddigi betegeim sem mondtak... Igyekezni kell, meg alázatosnak lenni... ezt kéne tanítani, bármilyen is a helyzet itthon...
Hát, mit mondjak a 28. életévem nem kezdődik valami fényesen, mégis jól vagyok. A telefonom meghalt, rám jött a frontos nagyon durva fejfájás. De szerencsére itt a Tomi, aki egész hétvégén bizonygatta, hogy milyen kár, hogy nem lesz velem a szülinapomon....aztán tegnap este rommá ázva becsengetett..... mert minden rosszban van valami jó :)
Minden esetre most egy kicsit még nehezebb engem elérni...ami tudom, hogy eddig se volt oly egyszerű... na hajrá :)
Nem, nem az ügyosztály...az egyébként is III/3, nem??
Szóval az első héten a suliban igazából nem történtek nagy dolgok...de sulin kívül annál inkább...
Mint minden hét, ez is a hétfővel kezdődött...nem jól......délben ugyanis jött egy sms, amiből azt bírtam leszűrni, hogy a pécsi lakásomból ki leszek rakva...
Aztán jött a kedd, amikor igazán ráeszméltem, hogy Julikám sorsa az egyetem egy hajszálon múlik, ugyanis, ha nem veszik át a szentemet államilag finanszírozottra, akkor bizony itt fog hagyni engem és az egyetemet is...
Végül a szerda hozta a legváratlanabb dolgot...Tomi ugyanis az utolsó pillanatban bejelentette, hogy felszáll a repülőre pénteken és visszamegy Amerikába....
Gondolom sejtitek, hogy nem éreztem magam valami fényesen. Bár mindig a jobb periódusok után rosszabbak jönnek, de ez sok volt egyszerre. Rémítően sok... Titkon azt kívántam, hogy legalább a 3-ból 1 ne történjen meg...
Aztán megjött a főbérlőm és kiderült, hogy félreértetem a dolgot (3/1)... a Tomi meg lejött hozzám elbúcsúzni. Másnap bevittem 2 biokémia előadásra, az élettan gyakorlatot azonban sajnos ki kellett hagynia. És arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...esetleg a rettenetesen hosszú kémia előadás vagy a kihagyott élettan, de mire befejeztem a napot, meggondolta magát...és nem hagyja el sem az országot, sem engem.(3/2)
Ezek után valószínűleg rájöttök, hogy mit üvöltött Juli a telefonba amikor kijött a bizottsági megbeszélésről....HÁROMPERHÁROM...a világ tehát helyre állt...és még azt is értékelem, hogy megrezzent a negatív dolgok szellője, mert így még jobban a jó!!!!!
Egy cseppet sem elhamarkodva, tegnap éjféltájban megérkeztünk Pécsre. Sok változás egyenlőre nincs, az első nap nem telt valami fényesen, de reméljük holnapra egy szebbre ébredünk. Várakozásomnak megfelelően, úgy fest, hogy a másodév durvább lesz, mint az első, de erről majd év közben tudósítok :)
Kicsit-nagyon fáj a szívem, a Pesten hagyott feleimért, és idén az a tudat sem vigasztal, hogy néha csütörtökön is felmehetünk, mert nyííííílván van gyakorlat pénteken délután.
Bár ugyan még a hónapokat sem érdemes számolni, de egyszer visszatérek Pestre is... addig is viszont abból főzünk ami itt van.
Ma nagyon vicces dolog történt...és mivel Deszti "majdnem-anyuka" még nem postolta, így én fogom előbb :)
Mivel mostanában Pesten vagyok és időm is van, kismama-szállítóvá lettem előléptetve, az elfoglalt egyetemista státuszomból... Felelősségteljes beosztás ez kérem szépen, hiszen a plusz másfél emberhez másfajta biztonságöv is dukál, mindamellett, hogy a megszokottnál is óvatosabban vezetem Artúrt. A Desztiben lakó törpével ennek ellenére a mai napig megállapításom szerint ambivalens volt a viszonyom, ami alatt azt kell érteni, hogy én marhára vigyázok rájuk, a törpe pedig ezt teljesen természetesnek veszi (hozzátenném, hogy az is :)) De ma megtört a jég és kimutatta az irántam érzett szimpátiáját :)
Éppen a CTG-n ücsörögtünk amikor is törpe elaludt, nem mutatván érdeklődést a vizsgálat iránt. Ami annyira nem jó ötlet, mert ébren kíváncsiak az ő szívritmusára és ha nem ébred meg, akkor beberregnek neki egy erre megfelelő eszközzel, amitől az anyukája igencsak tartott, ezért megpróbáltuk felébreszteni. Deszti nem meglepő módon Dreammel próbálkozott, de a törpe tovább aludt, cseppet sem törődve a progresszív metállal.....mire jöttem én a Hallelujah című számmal, amire felébredt szundink.....hát így lettünk mi örök barátok :)
Igen-igen, tudom-tudom kissé elmaradtam a posztokkal, de végül is a fesztiválozások eseményei nem posztolható dolgok, már ha emlékszik rájuk az ember lánya :)
Lényeg, hogy visszatértem a fővárosba és 1 heti non-stop pakolás és takarítás után beköltöztem Nikolett mellé a város szívébe. A party ugyan elmaradt a háborús állapot felszámolása és a teljes gázvezetékcsere miatt...plusz még a hűtőnk is rossz, így egyáltalán nem tudtam főzni ami valljuk be őszintén, komoly elkeseredésre adhat okot az esetemben. Aztán anyuka csodagarázsából előkerítettem a mini autóshűtőmet és elcsakliztam egy villanyrezsót is, így már teljes a boldogság! Nagyon ötletesen a kicsi hűtőt a nagynak a hasában helyeztem el, amiről persze mindig az jut eszembe, hogy Ariston (hűtő neve) várandós....amiről meg persze nyíííílván a Deszti és most már egy másik evilágra igyekvő baba is aki bővíti majd a síelők körét remélhetőleg :)
Hát csak annyit mondanék, hogy már nem vakargatom magam, mindenféle vizsgaidőszak-tünetem felszívódott. A fesztivál szuper és nem utolsó sorban MEGVAN A KÉMIA! Szeptembertől másodéves leszek! Minden tárgyból!
Köszönöm, hogy összedrukkoltátok nekem, azért remélem anyukám úgy is szeret, ha nem bukom meg!
Az elmúlt pár napban a kis madárkalickánk lakója lett Gabika is, aki Juliának a barátja. Mivel már nagyon a végét húzzuk, nincs már minden nap lelkes főzés és a heti takarítások is megritkultak. De Gabika angyal mód, minden reggel, mire felébredek, rendbe vágja az előző nap felrobbantott konyhát, vásárol és tegnap főzött is nekünk. Most mondanám, hogy szarul érzem magam, amiért egy 24 éves fiú mosogat nálam, de be kell valljam, hogy nem. Ezen már túl vagyunk :)
Aztán vannak még olyan angyalok, akik feltöltik az embert energiával, legalábbis kísérletet tesznek ennek ügyében. Ők általában sorstársak, de akadnak egyéb illetőségű férfiemberek is, akik próbálnak mindenféle majdnem elkallódó lélekdarabot fenntartani bennünk chaten-telefonon-smsben-mindenhogyan, itthon és otthonról egyaránt.
Klaudiának angyala, aki a legjobb barátja is egyben, lejött a Klau szüleivel és saját készítésű tortát csinált neki (a piskótát is ő sütötte) valamint hozott agyserkentő "gandzsát" is, amit szorgosan iszunk egy ideje már. Hát én majdnem elolvadtam, amikor egy 201cm magas fiú megjelent egy 28cm-es tortaformával a kezében...még azt is megbocsájtottam neki, hogy "lekezitcsókolomozott"....
Szóval vannak körülöttünk főnyeremény-férfiak, na.....
Hát kérem szépen, a mai napot hivatalosan is kihirdetem a mélypont napjának...annyira, hogy lehet indítványozni is fogom, hogy 06.24.-e legyen a mélypont világnapja. Az optimizmus, mint olyan már nincs benne a szótáramban... Mértéktelenül elkeserít, hogy a kettesekért tanulok, és imádkozom. És az is, hogy augusztusban is nagy valószínűséggel tanulni kell majd, mert ezt a maradék kettőt én most szerintem nem fogom tudni összehozni. Lemerült bennem a duracel nyuszi. És tudom, hogy most jönni fognak a "tarts ki" meg "meglesz az", meg "drukkolunk-szeretünk" kommentek...de asszem most rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan fasza csaj, mint azt képzelem. De szerencsés vagyok, mert anyukám mint tudjuk így is szeret...
Hát nem jött össze a dolog, úgyhogy jöhetek vissza csüt. este, hogy pénteken megírjam újra a kémiát, így a hagyományokhoz híven a C vizsgát. Ennyit arról, hogy pénteken délelőtt már a VOLT-on leszünk...
Ma nincs poszt, mert holnap fény derül arra, hogy ebben a félévben átmegyek-e kémiából a B vizsgán, vagy a hagyományaimhoz híven C lesz belőle :) Drukkoljatok nagyon, mert nagyon szar időpontok vannak utána és Katika nem szeretne visszajönni augusztusban is....
Egy átlagos éjszaka kezdődött az egész, még a vizsgaidőszak elején... Egy pók bemászott az ágyamba és heves küzdelmet vívott a combjaimmal, amiben elbukott ugyan a szentem, de utolsó csepp erejéig küzdhetett, ugyanis 4 nem elhanyagolható méretű pókharapással és egy halott pókkal ébredtem reggel. Aznap kezdetét vette a vakarózás-mániám. Először természetesen a pókharapásokat vakargattam el, aminek következtében a belső combom kissé úgy fest, mintha oda nyomnám el a cigit.... De itt nem álltunk meg, minden éjszaka arra ébredek, hogy vakargatom magam itt-ott.
Már kiporszívóztam az ágyat és kimostam az összes ágyneműt, hátha lakik benne valaki aki kapargatásra késztet....de nem. A tusfürdőm, és minden kencém biokozmetikum és már arra is ráfanyalodtam, hogy kenegessem magam. De sem az aloe-verás csodazselé, sem a körömvirág nem segít, én kitartóan hántom magam. A helyzet már annyira eldurvult, hogy épp az imént fedeztem fel, hogy megint sikerült véraláfutásosra vakarni a bal combomat. Persze egy ideje sejtem már, hogy ez pszichés és el fog múlni, de kínomban már azon röhögünk egy ideje, hogy csendben rohadok. Gondolom ez nem hangzik túl jól :)
Mondjuk tavaly meg az volt a stressz-levezető, hogy éjszakánként úgy szorítottam a kezem, hogy körmeim nyoma reggel még 1 órán keresztül látható volt a tenyeremen, amiben egyébként nem nagyon maradt vér...
Ma már tudom, hogy az egy kicsit jobb opció...
Kissé káros az egészségemre az egyetem, de már csak 8 nap remélhetőleg és visszakapom Budapestet, meg titeket, és ti is visszakaptok egy leamortizált rövid hajú, itt-ott foltos lányt...aki én leszek, de majd ráírom a homlokomra, hogy tutira megismerjetek :)
Pontosan 1 évvel ezelőtt egy lány lépett ki egy csepeli iskola kapuján, magassarkúban, fekete kiskosztümben a ki tudja hányadik fizika érettségije után... azt hiszem már sejtitek kiről lehet szó. Akkor még szegénykém azt sem tudta, hogy érdemes volt-e az államvizsga és a szakdolgozat mellé még 2 érettségivel is szórakoztatnia magát. Csak kocsiban ült és nem állt meg Siófokig. Furcsa űrt érzett a lelkében, szinte a lelkiismeret furdalás hiányát, hogy nem kell tanulni, mert már vége van a vesszőfutásnak....
Bár azóta nagyon sok minden történt, de még mindig emlékszem rá, és arra az 1 hónapra is, amíg ki nem derült, hogy fog alakulni az életem. Szerintem ebben az évben sírtam a legtöbbet, pedig alapvetően nem nagyon szoktam... hát ez a poszt ilyen lett...kicsit nyálas, kicsit szentimentális, de az enyém :)
Sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, bár pörgött-forgott itt az élet és mindenféle látogatónk is érkezett, hogy megnézze a kis madárházunk lakóit, de ezekről majd még beszámolok, megígérem!!!
Ugyan a blogon nem osztottam meg, de gondolom tudtátok, hogy nem nagyon mentek a dolgok a házunk táján ami a vizsgaügyeket illeti, mert főzni pl. még mindig jó tudok :)
De...de....de...de.... ma a legesleg aranyosabb, kedvesebb és jóképűbb vizsgáztató KETTEST adott anatómiából, aminek annyira örülünk, hogy sejehaj :) Szóval lehet mégis befejezem az első évet, ahogy azt elvárja a szakvezetés :)
Azért az ellendrukkereknek üzenem, hogy nagyon ügyesek voltak eddig...majdnem volt nagy kétségbeesés :)
A legújabb skill amit fejlesztettem, hogy hiába tanulunk, megbukom a vizsgán.... Hát nem éppen egy jó tulajdonság. A mostani szövettan volt és szokás szerint megint az idióta, 30 másodperc alatt ismerd fel a metszetet, olvasd el a kérdést, és írd le a választ dolog volt. Nem ment....most ugyanebből mehetek szóbelizni, ami egy hangyafasznyival jobb, mert ott nem állnak stopperral a fejem felett. Kétségbeesés minimálisan van, meglesz minden, csak kicsit nehezebben. A szükség nagy úr.... Drukkoljatok.
Az életünk külső szemlélő számára meglehetősen unalmasnak tűnhet....mondjuk mi szétparázzuk, de kívülről ez akkor is uncsi. A tanulás mellett a nap legfelemelőbb pontja a vacsora, ami mellé kibontunk egy söröcskét és közben idióta műsort nézünk a tévében....aztán visszaballagunk az odunkba (konyha) és folytatjuk tovább a tanulást. Hetente egyszer elmerészkedünk az Árkádba, ahol kifosztjuk a bioboltot, a DM-et és a Spart is, illetve a változatosság kedvéért néha ugyanezt a Tescoban csináljuk. A hónap legfelemelőbb pillanata pedig az volt, amikor kávékapszulát rendeltünk online és az megérkezett. Hazamenésről szó sincs...a vizsgaidőszak végéig, ami pedig nem tudjuk meddig tart számunkra.... Hát ez van....mondtam, hogy nem valami érdekfeszítő :)
Hétfőn kezdődött, szerdára már sikerült is megbukni....
Lehet találgatni miből:.......igen, gondolom mindenkinek sikerült kitalálni, hogy kémiából!
Kerülget a dézsavü... viszont atomkirály cuccot raktunk össze, amiből lehet tanulni...legközelebb...
Nem akartam egyből írni róla, mert nagyon dühös voltam, de ez nem múlik....
Gondolom most mindenki sejti, hogy az ellopott kocsinkról lesz szó :(
Szerencsére velünk egészen ezidáig nem történt ilyen gyalázatos lopós-betörős dolog. De most úgy érzem egy láthatatlan közösség tagjai lettünk. Lehet, hogy furán hangzik, de kicsit olyan, mint az árvákkal lévő kimondatlan sorsközösség. Mi benne vagyunk, de nincs szabad regisztráció. Szerencsére....
A mi kocsink nemcsak gyönyörű volt, hanem nagyon okos is. Lehetett vele menőzni, 177 paci hajtotta és még a motort is rólam nevezték el. Csak egyszer hagyott cserben egy síelésen, de szerintem az is csak azért volt, mert a humora is remek volt és tudta, hogy a nővéremék kocsija is alattam szart be egy előző síelésen..... gondolta, hogy megviccel és ő is lerobban alattam (persze előtte volt check-upon).
Az ember intimébe törnek be és zúzzák apróra. Tudom, hogy egy használati tárgyhoz nem szabad ennyire kötődni, de ez nem csak erről szól nekem/nekünk. És mi akkor is szeretünk kötődni tárgyakhoz, ha ez hülyeség...
Nem csupán a mama irodája lakott benne (igen, tudjuk...nem okos dolog), meg a roki-kártyánk, meg a szép sál, a kis-törölköző, és a mama mind a 4 napszemcsije...de benne ott bújt meg egy csomó emlék is. És komolyan úgy érzem, hogy azt is elvitték. Még Pécsre is először a nyáron, az EFOTT-ra vele jöttünk le, és már akkor éreztem, hogy ide fogok járni.....
Én nem tudom, hogy kit mi visz rá arra, hogy kocsilopásból éljen, de ha nem gyógyszerre kell neki az a pénz (amit persze erősen kétlek), akkor.............és ez nem tűr sem nyomdafestéket, sem pixelt a képernyőtökön.
Hihetetlen, de lesz tavaszi szünetünk!!! Bár utána ugyan minden tárgyból írni fogunk, de mindent mégse akarhatunk. Így hát a hamarosan beköszöntő vizsgaidőszak előtt 10 napot Budapesten leszek!
Éééésssss remélem szeretnétek majd velem találkozni! Van ugyan pár operatív elintézendő program, mint az Andris+Dorka ESKÜVŐ :) meg szülinap, fodrász, irodalátogatás, bugyi-outletben vásárlás... ilyenek, meg nyíííílván tanulni is kell, DE és most ez egy nagyon nagy DE......szeretnék látni mindenkit. Sőt annyira hiányoztok, hogy még az ellenségeimet és haragosaimat is szívesen látogatnám. Már egy excell-táblán is gondolkodom....
Szóval ezúton is fel szeretném szólítani a sajnálatos módon hanyagolt budapesti embereimet, hogy éljetek lécci a lehetőséggel és szeressetek vala velem találkozni, hogy lássátok a rövidke hajam, a növekvő popsim és a reggelente mindig fogkrémes pofimat!
Miután Bori szavaival élve: szénné tanultuk magunkat, nem lett nagy eredmény az anat-szövet zh-n. Kettes lett mind a kettő. Tenném hozzá, hogy a szövettanra, ami decire annyi pont lett, mint az anat mindössze 3 órát készültünk...anatra meg majd egy hetet. Ráadásul még azért is meg kellett küzdenem, hogy elfogadjanak egy választ, ami még a laikus elsősegélynyújtó könyvekben is megtalálható....
Gyűlölöm a rendszert...az összes többi orvosi egyetemen demo van, ami annyit tesz, hogy kikérdezik az embereket és nem betelefonálós-kvízműsort rendeznek anatómiából... simán összeszedtem volna egy 4-est...lehet, hogy nagy az arcom, de tényleg... sebaj... a szénhidrátdiétám rosszabb...annál meg csak az furább, hogy itt a dékáni szünet alatt is iskolába akarnak menni jó páran... erre már tényleg nem tudok gombot varrni, pedig anyuka marha jól megtanított....
Szóval, valahol a system errornál fejeztem be .... Meglepődve tapasztaltam, hogy elég sokan kerestetek fel aggódva...ez bevallom marha jól esett. Szeretlek titeket!
Na, de mi is történt azóta: Hát, másodszor pécsivé lényegülésem óta, lent maradtam hétvégén tanulni... Ennek az volt az egészen egyszerű oka, hogy pénteken megírtuk a második horror-anat zéhát. Az első után végül nem született post, mert úgy voltam vele, hogy úgy is ki kell próbálni ezt a zéházós dolgot, hogy nem síelek azon a héten, nem csütörtökön éjszaka érkezem meg, és nem utolsó sorban tanulok is rá.
Azt gondolom sejtitek, hogy az anatómia nem az a tárgy, amiről olyan marha sokat lehetne rizsázni, és majd átnézzük a zh előtti este, hogy mi is az anyag.... Nos, Pécsett sem így gondolják. Mi több, egészen jól fejlesztett, szinte már mesterien gonosz technikát találtak ki, hogy hogyan is kell 3 féléven át nagy erőkkel szívatni a hallgatókat. A rendszer úgy néz ki, hogy beülsz a terembe és kapsz egy lapot ami 1-25-ig be van számozva mind a két oldalán. Az egyik oldalra kerülnek az anatómia válaszai, a másikra pedig a szövettané. A papírt alul alá is kell írni, mint egy szerződést....
És akkor indul a buli....Kivetítek a kérdéseket és kapsz 30 másodpercet, hogy válaszolj. Nem többet, 30-at. A 20. másodpercnél, pedig elegánsan belibben egy NEW felírat, jelezvén, hogy mindjárt jön az új kérdés. A kérdésekre nyílván nem térnek vissza, és mivel a papírodon is csak számozva vannak, később sincs esélyed beírni, mert azt sem tudod mi volt már az a kérdés amit esetleg nem tudtál és kimaradt. Lehet, hogy soknak tűnik az a 30 másodperc, de kurvára nem az. Főleg úgy, hogy ha egy ábrán A-F-ig vannak nyilak és mindegyik mutat valami kis mütyürre, amit neked mind be kell azonosítanod, hogy legalább ötleted legyen a válaszról. Ráadásul én elég lassan gondolkodom. Van, hogy 1 perc is kéne, hogy meglegyen a válasz, mert megtanultam, csak végig kell gondoljam. A NEW felírat meg kifejezetten frusztráló, mert amikor meglátom azonnal leírom ami épp az eszemben van, ezért legalább 3 feladatot basztam el, amik annyira triviálisak voltak nekem, hogy soha nem mondanék hülyeséget, de amikor jött az a hülye jelzés, szó szerint megállt bennem az ütő és marhaságot írtam. Mikor kijöttem, már tudtam, hogy az hülyeség, a csajok csodálkoztak is, hogy hogy írhattam ilyen ökörséget, de nekem ez egyszerűen nem megy így..... Teszem hozzá, nem is értem, hogy ez miért jó. Eleve a 3D embert kivetítik 2D-be, én marha rosszul látok tértben is...lassan megy, na. Ha a tetemünk felett kérdeznének (monnyuk mint a SOTÉN) nem lenne semmi baj, tényleg. De ez így nagyon gáz volt. Ráadásul akik nem visznek valami értelmes jegyet azt kivágják általában az első vizsgán. Szóval nem valami baráti a helyzet, de legalább én megtettem mindent. Szerintem meglett kettesre.... de összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy mennyit tanultunk, és mennyivel jobban tudom én ezt a kettesnél. És azóta görcsbe rándul gyomrom, ha meglátok egy "new" felíratot. Nem csak igazságtalannak, de mégcsak hasznosnak sem tartom ezt a rendszert. Erről még elég sokat tudnék írni, hogy miért is nem...de ezektől megkíméllek titeket és megtartom a "rendszert-szídó cigizések témájaként".
De, hogy valami pozitívat is írjak.... A Klauval meg a Julival szuper volt együtt tanulni, bár én folyamatosan aggódom, hogy nekik is jó-e :) Szóval megint van kis tanköröm, mint ahogy régen is volt...és ők is örömmel megeszik a vegán koszot (na ez vicces, erről még írnom kell)...így együtt élveztük a csoportos tanulással járó nagy röhögéseket. Aztán ZH után bevágtuk magunkat a kocsiba és énekelve jöttünk Pestig a második anat-csata után. A harmadikra meg szerintem stopperal tanulunk majd! Velünk nem fog kicseszni ennek az egyetemnek az agyatlan rendszere! Csakazértsem! Uff!
A múltkori pozitív post után, szerdán kitört rajtam a "depi". Amikor beléptem az éjszakai anat. gyakra, kitört belőlem a zokogás, noha a ruhatárosnak még bizonygattam, hogy milyen jól vagyok...
Hiába, félévente előjön ez is. Semmi extra kiváltó oka nem volt, csak a sok pici jó mellett van sok pici rossz is...mit tagadjam. Konkrétan az volt a ponton az "i", hogy úgy döntöttem én nem tudom megtanulni az anatot, majd amikor már majdnem meggyőztem magam, hogy mégis, akkor megláttam egy terhes csajszit és eszembe jutott a Deszti... meg, hogy nem láttam pocakkal csak egyszer....amiből könnyen levezettem, hogy a Boriékkal sem tudtam találkozni, pedig hoztak ajándékot is a kenguruföldről.....és innen már csak egy lépés volt hogy számba vegyem: lassan meg sem fogtok ismerni az utcán... és egyébként is egyedül fogok meghalni.... meg a "másik szakmámat" is el fogom felejteni, és a végén imádkozni fogok, hogy a Nini asszisztense lehessek..... és indult is a brühühüüüü....szip-szip-szip.......brühühhühüüüüü....szip-szip.....
Szerencsére Klau kirángatott a teremből és kiröhögött....a jó értelemben (innen is köszi). Aztán ittam egy pohár bort (na, nem a gyak. alatt) vettem amarettós csokit a Lidliben, amivel együtt le is mondtam arról, hogy az Andrisék esküvőjére bele fogom tudni magam rakni a kiszemelt ruhába.... és ma már minden kicsit jobb volt.... bár nem zárom ki a lehetőségét, hogy lesz még ilyen, de addig is megpróbálom kerülni a terhes nőket, akik ilyen furcsa érzelmi lavinát indukálnak bennem....
Durva időket élünk mostanság...folyamatában zéházunk..lassan be is költözünk a suliba....holnap például este fél7-8-ig pótoljuk az ünnep miatt elmaradt anatómia gyakorlatot, miközben ma este 6-7-ig bioszt írtunk. Öröm és boldogság volt, mondanom sem kell.
Egyszerűen marha gyorsan mennek a hetek, és már azt számoljuk, hogy miből hogyan fogunk vizsgázni, miközben tisztán emlékszem a riadt kis testemre, ahogy vártam, hogy kiderüljön átmentem-e kémiából vagy sem. Ráadásul én a síelés miatt elég csúnyán indítottam anat/szövettanból, most igyekszem pótolni....a jövő heti zéhán kiderül, hogy ment-e.
DE hozzátenném: bármennyire is rottyon vagyunk néha, és ma az is előfordult, hogy főzés helyett kaját rendeltünk (tudom, hogy durva, de tényleg) azért valahol nagyon jó.
Lehet, hogy most (így két pohár "post-zéhá" bor után) kicsit szentimentális vagyok, de egészen mindennapi dolgokat kezdtem el értékelni... például, hogy van egy kis tankörünk Klaudiával és Jujuval,...... hogy tök jó volt ma átbeszélni az überokos Janival az izmokat, a Bálinttal-Petivel a bioszt, .......arról nem is beszélve, hogy már pár huncut mosoly is elhagyta a szememet-számat...ééés ráadásul, ma egy kartárs nem hitte el, hogy nem 90-ben születtem!
A le-és felutazások nagyon viccesen telnek, Dorinának hála áptudétek vagyunk a pletykákból, és már mind a két oldalon ismernek minket Pakson a benzinkutaknál.
Ezek pici dolgok, tudom én...de így kevésbé élem meg rosszul, hogy nem vagyok a fővárosban, hogy alig látom Anyukát meg titeket, és, hogy meg sem tudom mondani felújították-e már az Astoria-Deák tér vonzáskörzetét.
Így összességében csak annyit mondanék: I love Pécs :)
Kicsit gondolkodóba estem...most nem akarom fényezni magam meg ilyesmi, de elég sok lett hirtelen az oldalmegnyitások száma, és más sokadszor szembesülök azzal, hogy olyanok olvassák a szívecskés-blogot akikről nem is gondoltam soha, hogy érdekli a vicces-sírós kis életem mindenféle szösszenete.... Ami persze nem baj, SŐT! tökre hízik a májam, hogy hallom vissza az ilyesmit, de sokszor elgondolkodom, hogy ha most ezt meg azt postolom ami a fejemben van, akkor az sülhet-e el rosszul.
Viszont úgy érzem, hogy nem elég pontosan meghatározott a célcsoport és ennek megfelelően nem elég célzottak az postok sem. Így fordulhatott elő az is, ugyebár hogy a Loboval való szakításról olyan emberek nem tudtak, akiknek szerintem a második napon kellett volna.... (és akik ebből a sorból tudták meg a hírt, azoktól sorry :)
Szóval nem tudom mit csináljak?? Jöhetnek az ötletek! Mert annyira ismertek már, hogy néha úúúúgy kibeszélnék ezt-azt :)
p.s: Többen aggódtatok, de jól vagyok...nagyon jól :) -még akkor is, ha valaki visszamondja
Talán megtévesztő lehet a cím, de most elsősorban nem rólam lesz szó, hanem Szusiról és Ziziről, a cicáinkról....
A történet valahol ott kezdődött, hogy ők velünk éltek az Üllői néven futó giganto-lakásban társbérlőként. Aztán szeptemberben felszámoltuk a lakást és mindenki ment máshova (én ugye Pécsre). A cica költöztetést azonban elügyetlenkedtük és mire meglett volna a megoldás, már hidegebbre fordult az idő és az állatorvos felvilágosított, hogy nem lévén téli bundázatuk, ne nagyon költöztessük őket télen kertes házba, ha nem akarjuk kinyírni őket. Így hát cicuék mostanáig csöveztek a 110nm-es üllőin, és kaptak ott napi szobaszervízes ellátást.
De hát eljött a szép idő, és ugye nekem is pár éve a kedvenc hobbim a költözködés, meg Csillagnak is az, tehát adódik, hogy a macskáinkat is cígöljük. (ezt még sosem írtam le, így kell?)
Az akció napjára 03. 13.-ai napot szemeltem ki, és előtte alaposan fel is készültem rá. Elolvastam a blogokat, beszéltem állatorvossal, bevásároltam a fressnapfban, szereztem macskaszállítót, sofőrt is, hogy én ülhessek hátul velük, megbeszéltem velük mi fog történni...stb....és közben rettegtem mint egy első-gyermekes szülő, hogy mi lesz majd velük az "érdi-vadonban".
A költöztetés maga eseménytelenül zajlott: macskacucc összepakol, macskák taxiba vágása, kocsikázás Érdre, közben nyugtató duruzsolás, hogy :mindenrendbenlesz....
Meg is érkeztünk, kivettem őket, bemutattam nekik a helyet, kaptak enni, méregették a terepet 1x1 méteres körben és közben kiolvastam a kérdést a szemükből, hogy: mi a francot keresünk itt????
Nagy gond azért nem volt...ettek meg ittak is.... és most jön a DE
.....ma reggel anyuka aki kint van a papánál, már az engedett déli időpont előtt ébreszt, hogy jóóó lenne, ha kijönnék, mert van egy kis gond a macskákkal. Mivel anyuka annyira nem szereti a macskákat, kissé megrémített az aggódása.
Kimentem....és ott találtam a Szusit, aki bebújt a kiszuperált hűtő hátába és csak a farka lógott ki, miközben láthatóan remegett....a Zizukám kissé jobb állapotban pedig ült előtte és őrizte a "bátor" testvérét. 20 percembe telt mire kijött a hangomra és annak ellenére, hogy gyilkolt a szemeivel, az ijedtsége mégis győzött és örült "anyunak". Aztán valami megijesztette és vissza....
Több se kellett nekem, elővettem a titkos fegyvert, hogy megvesztegessem: TONHAL. Kiraktam a tálkába...Zizi egyből rá is ugrik....Szusi halált megvető bátorsággal kifarolt a hűtőből és lapos-kúszásban megközelítette az 1m-re lévő lakomáját. Nem nagyon cicózott, és a szájba vesz-nyel taktikát követve rágás nélkül tolta be a tonhalat majd vissza a hűtő mögé.
Ekkor taktikát váltottam és én is odakucorodtam mellé a Zizivel és csak simogattam a hűtőből kilógó részeit. (nem volt sok). Meg dumáltam hozzájuk. Közben cigiztem meg kávéztam, mintha minden rendben lenne. Aztán kiügyeskedtem az én bátor dögömet a hűtőből aki mind a 20 karmát belém vájva kapaszkodott és bújt meg remegett....azt hittem elsírom magam.
Mintegy 2 órát még kucorogtunk együtt, aztán a Zizi megunta a parázást és elment egészen a terasz lépcsőjéig... a Szusi pedig 20 perc ötölés-hatolás után követte, de csak úgy ha én is ott lépkedtem mellette és közben simogattam. Röpke 3 óra után így lemerészkedtek a lépcsőn....mondanom sem kell, hogy mennyire dagadt a szívem a büszkeségtől, hogy milyen elképesztően hősies macskákat neveltünk fel....
Nem tudom ti szoktatok-e a barátaitokkal és az anyukátokkal/szüleitekkel sörözgetni all together, de mi szoktunk. Anyuka hihetetlen népszerűségnek örvend a nini-csillag körben ami egészen addig fokozódott, hogy minden héten vele nyomtuk az éjszakázást....még a szimplába is eljött egyszer. Ezt persze a közönség néha nem bírta hova tenni, és volt olyan, hogy azt hitték : még nem vagyok 18 és gardedámmal járok szórakozni....
De nehogy azt higgyétek ez ciki volt, mert épp az a két svéd fiú akik ezt hitték, az este nagy részét aztán velünk röhögték végig, miközben a mamme óhaját lesték, hogy most épp akar-e mogyorót a sör mellé, vagy nem.... mert ő, a feledhető angoltudása mellett is istenien megértette magát a svéd fiatalemberekkel. Annyira, hogy amikor anyuka távozott, a csávó csak ennyit kérdezett : CAN I GET A HUG??
De anyuka és a lányok kapcsolata nem csak a szórakozásra terjed ki...a múltkor amikor hazajöttem még kabátban voltam, de már sorolta, hogy kivel mi történt a héten.... Fenn is akadt a szemem amikor közölte, hogy a Csillag akkor ma jön haza és jövő héten költözik... Cat:-HOVA?? Anyuka:- Hát Bécsbe, most mit nem értesz?? Cat: - ez most komoly? Anyuka:- persze, hogy komoly...már többször beszéltem vele...megy ki (fintorgok) De majd este elmeséli amikor találkozunk.. (nyííílván)
Este találkoztunk is...Csillag tényleg kiment Bécsbe.... és blogot is indított: http://eletbecsett.blogspot.com címmel. Mondjuk a névválasztáson én is röhögtem :) Olvassátok őt is....
Egészen megható dolog történt ma....én legalábbis kicsit meghatódtam tőle, de lehet, hogy ezt a kor teszi :)
Szóval a fiúk ma minden tanárnőt és a csoport hölgyeményeit is meglepték nőnapra. Végig is puszilgattuk egymást, két sorfalat alkotva végigcsúsztunk egymáson mint egy membrán két oldala laterális mozgással:)
Ebben az évben az a szerencsétlen dolog fordult elő velem, hogy az 5. héten, pont az anat zh hetében mentünk el síelni.... arra már utaltam, hogy az anat intézet mennyire híres a rugalmasságáról... így hát kénytelen voltam egy szomorú csütörtök délután a Ráchel által kijavított (immáron tökéletes) alpesi alaptartásomat levezényelni a hegyről, bevágni a mamme kocsijába és 3 országot átszelve eljutni Pécsre, hogy megküzdjek legalább az egyesért (a rendszeres olvasók értik, hogy egyébként nullást kaptam volna-a szerk.)
A zh-t inkább hagyjuk, hogy hogyan sikerült mert még fortyogok egy kicsit magamban....akkor jobb lesz belőle a poszt :)
Annyit azért jelentek, hogy valószínűleg ugyanott lennék, ha egész héten jártam volna "bádolni" a többiekkel és nem csak egy vöröslencsét és pár salátát raktam volna össze vacsorára..... persze ezek helyett én min. pszeudo-tanultam, vagy tanultam... minden este. Tényleg! Mert egy hülye vagyok.
De jövőre nem az anat. héten megyünk síelni, az biztos....meg az is, hogy szétáztatom magam és megiszom egy hordónyi glüvájnt :)
A bejegyzés címén nem kellett sokat törnöm a fejem, mert minden szempontból állja a helyét....
A kémia gyakorlat ugyanis az oldódás jegyében telt... így hát vizsgáltuk mi bőszen, hogy mi oldódik miben...és az egyik oldószer az éter volt. (az éterről csak annyit, hogy régen azzal altattak) Én kb. 3 perc után lettem rosszul és mivel nagyon korán volt, még a kávé sem támogatta a marha magas (90/60) vérnyomásomat így hamar a folyosón lévő asztalra kerültem még mielőtt beájultam volna a bunsen égő és a jegyzőkönyv közé...
Kis idő után a betompult fejem úgy döntött, hogy harcba száll az éterrel és visszamentem... mivel annyira a többiek sem szerették a feladatot, összefogtunk...
Beültem a kitöltendő jegyzőkönyvekkel az ablak alá, mindenki kapott különböző anyagot amit oldania kellett és én adminisztráltam mindenkinek, meg mondtam, hogy mit kell még megcsinálni... nagyon hatékonyak voltunk...szuper csapatmunka volt és hamar készen lettünk :)
Mondjuk én utána még vagy 3 órát kóvályogtam és aludtam is vagy kettőt...imádom az étert...
p.s: a kémia szerint hasonló a hasonlóba oldódik...erről még írok majd :)
Ugye az élet úgy hozta, hogy 7 év különélés után újra mamme vendégszeretetét élvezem amikor Pesten vagyok a nagy házban, nagyon messze a szititől :)
Hát mit mondjak...nem rossz! Csak fel kellett nőni, és megy is az együttélés anyukával.... Sőt néha már zavarba is érzem magam, annyira gondolva van rám egész nap... lehet el sem költözöm többé onnan :) még akkor sem ha kész lesz a lakásom... lehet, hogy még megbánja, hogy visszafogadott... szemtelen kölök vagyok 2 napra egy héten...
Hát az úgy kezdődött, hogy a délutáni Petiszülinapos lézer-harcon még semmi bajom nem volt és bőszen hoztuk lányokkal G.I. Jane magyar alakját. Amikor kigyilkolásztuk magunkat kedvünkre, már éreztem, hogy eléggé fáj a fejem... Semmi gond: gyógyszer+víz. Amikor felvettem a kis utastársamat, még csak azon bosszankodtam, hogy miért nem hat még a gyógyszer...a tankolásnál pedig rátoltam még egy felet... A 30. km-nél elkezdtem fázni, a 40.-nél még mindig fájt a fejem és még vacogtam is.... az 50.-nél hányingerem lett, és ezt a problémát meg is oldottuk a 70.km-nél a benzinkúton, ahol még gyorsan pótoltam a rövid úton távozott gyógyszermennyiséget. A 100. km-nél még úgy festett a neheze csak most jön, de aztán nem így lett szerencsére és az utolsó 30 km-ert már gondtalanul csiviteltük át. Mondta is a leányzó, hogy neki is volt ilyen fél napos influenzája. Az enyém csak 2 órás volt, de szabályosan haladt végig és biztos, hogy a kispál-hallgatás gyógyított meg még az út folyamán :)
Mivel a mai napon "fogadott 20 évessé" léptettek elő a csoporttársaim, muszáj leírnom, hogy mennyire nagyon jól szórakoztunk egy kedves csoporttársnőmmel, másik két (férfi) csopitársunkon.
Történt, hogy állunk a kémia intézet előtt, és mi csajok már most azt szervezzük, hogy ki mit dolgoz ki szigorlatra, hogy minden meglegyen amiből könnyű tanulni.... Erre a két fiútól mellettünk a következő foszlányok hallatszottak ki: ....most megyek a szoliba, hogy ne legyek olyan sápadt....... .....én oda járok, ahova kozmetikushoz gyantáztatni is......
Mondanom sem kell, hogy muszáj volt azonnal csatlakoznunk a beszélgetéshez, amiből az derült ki, hogy ezek az egyébként nagyon jóképű fiúk bizony nálunk (tisztelet azon női barátaimnak akikre ez nem igaz) komolyabban foglalkoznak az ilyen dolgokkal.... Kicsit el is szégyelltem magam, és délután be is jelentkeztem a kozmetológiára :)
És, bár meglepő ugyan, hogy a fiúk tudják mi a meleg-gyanta meg a pórusösszehúzó, de szerintem ez mégis rendben van... elvégre mi is nézünk focit és már 100 éve hordunk nadrágot is :)
Néha elképedek, hogy az egyetem mennyire nem rugalmas... ha a hallgatókról van szó akkor meg pláne nem. A sote ezekhez képest maga volt a vidámpark. Persze ehhez kellenek a hallgatók is, akik közül páran marhára megbízhatatlanok lehetnek. Így persze jönnek az újabb és újabb szabályok amik meg ugye mindenki érintenek már.
Például tavaly páran nem adták le időben a jegyzőkönyveket (kémia)...puff neki, be is vezették mostantól, hogy a kicsi zéhára csak akkor kapod meg a pontod, ha óra elején leadtad az előző heti jegyzőkönyvet.
Mondjuk a hogyan szívassuk a diákokat versenyben, szerintem eddig az anatómia van az élen. Kezdjük azzal, hogy PÉNTEKEN délutánonként íratják a félévközi teszteket. Aki nem tud ott lenni, annak 0-ás. Neeeem, nem 1-es, hanem nullás! Pótolni nyiiiilván nem lehet, még akkor sem, ha a vastüdőt rángatod magad után, esetleg nem tudnak időben kivágni a tűzoltók a lángoló autódból. Viszont, ha a 3 közül 1 nincs meg, akkor jó eséllyel fogsz 1-est vinni év végi jegyként, ami viszont azért nem olyan "hűdejó", mert beleszámít a vizsgába. Ahol a tanár szerint egyesek spion-készülékkel próbálkoznak csalni, amit a nagyon kreatív anatómia intézet valami jelzavaróval próbál korlátozni...... nem vicc! Először mi se akartuk elhinni, de mondták, hogy a vaterán lehet rendelni ilyesmit és úgy mint egy headsetet berakják a fülükbe és valaki meg a másik végén mondja a megoldásokat....durva...
Oktat az élet... már megszokhattam volna, de mégsem tettem... fogalmam sincs miért :)
Végül, a 3 közül a legnehezebbiken átmentem. Van miért hálásnak lenni! Leginkább nektek, akik bíztok bennem és "még akkor is szerettek, ha megbukom"... Azt hiszem meghalt volna kicsit a lelkem, ha elbukom ezt a félévet. Szerencsére összejött. Azt hinné az ember, hogy ennyi vizsga után, nem visel meg annyira, ha valami nem jön össze. Hát, nálam ez máshogy van... A második bukás után annyit bőgtem, mint az államvizsga-szakdolgozat-felvételi árnyékolta idők alatt. Többet nem akarok... ezért ünnepélyesen megígérem magamnak és nektek is, hogy jobban fogok tanulni (nehogy a végén még elhagyjatok a sok rinyálás miatt). És engedjétek meg, hogy a kedvenc Ottlik Géza idézetemmel zárjam az első félév blogbejegyzéseit, természetesen az Iskola a határon-ból :)
"semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors."
Egyszerűen csak nem értem... Sokkal bonyolultabb dolgokat is megtanultam már, de ez nekem nem megy... Leírogatom a képleteket, molekulákat...elmondogatom őket... megint leírogatom és aztán elfelejtem... és kezdődik elölről az egész. Ha kicsit jobban füleltek akkor szerintem Pestig hallatszik a lelkem sikítása. Közben meg annyian vagytok akik drukkoltok értem... már arra is gondoltam, hogy ha nem tudom ezt összehozni, akkor inkább emigrálok, mintsem elétek kelljen állnom és azt mondanom, hogy alkalmatlan vagyok erre... Meg fog ölni a szégyen...
Bár már sokan tudjátok, de azért mégis leírom, mert nagyon bánt... Szóval 3 pont híjján másodszor is megbuktam kémiából... tudom ez nem a világvége, de nekem most kicsit mégis az. Reménykedjetek ti is, hogy hétfőn (01.24) átmegyek, különben dékáni kérelmet kell kérnem, hogy mehessek mégeccer... zord világ ez...
Ahogy olvasom a blogokat, mindenki valamiféle elszámolásba kezd az óévvel kapcsolatban. Én továbbra is azon szoktam jókat kacagni, hogy ha valami váratlan dolog történik, mindig eszembe jut, hogy ha "ezt valaki 1 évvel ezelőtt mondta volna, biztos kiröhögöm..." Ezzel együtt mégis számba veszem én is a dolgokat, nehogymán' én is kimaradjak a sorból.... mert végül is nagy dolgok történtek ám:
Lássuk:
- Januártól június 19.-ig egy székben ülve tanulás volt (mondjuk most is abban a székben ülök) - Kissé késve kezdve, megfeszített tempóban írva, egy rakat váratlan problémát megoldva, de végül időben leadtuk a szakdogáinkat (ami még jó is lett...legalábbis akkor úgy gondoltuk) - Meg is védtük őket (amit szintén csúnya sztori övez, de kezdi a jótékony homály fedni) - Kipipáltuk az Államvizsgát is (most már a Csillag is!) - Leérettségiztem újra 2 tárgyból - Felvettek... - Végigfesztiváloztuk a nyarat - Pécsre költözés - Újra 18 vagyok (3.szor) - A várakozásokkal ellentétben nem gasztroblogot indítok - Jegyzőkönyvet, kis-zéhát, nagy-zéhát, kollokviumi-zéhát írok - Sokat söröztünk Anyukával-Juditkával-Loboval-Ninivel-Csillaggal és legújabb emberem e témában: Júlia - Megszületett Norina baba (vércuki) - Bejött az Avatar - Elbúcsúzott Kispál :( - Lett magyar Michlein csillag - Váltottunk Viktorékra - Kirázott a hideg a vuvuzelától - Vörös iszap:(
- Voltak nagy összeveszések... kibékülések... fura találkozások... új ismeretségek köttettek... mások megszakadtak... ittunk... ettünk... sírtunk... nevettünk... próbáltunk emlékezni... igyekeztünk felejteni... fiatalabbak nem lettünk, de reméljük bölcsebbek igen :)
Ja, és rendületlenül törekszünk a jóra... ugyebár?
